Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - HAGYOMÁNY - Fábry Zoltán: A leszerelési komédia
„Major képviselő úrnak csak azt róhatták föl bűnéül, hogy részese volt egy tiltott megnyilatkozásnak, ahol nem a munkások, hanem a csendőrök lőttek. Az, hogy a munkásképviselő gondol a munkásokkal, akiknek 2 és 8 cseh korona között ingadozik a napi bére, nem lett tárgya a vádnak.” Nem, Major elvtárs valóban nem kívánt a jövőben tartózkodni az ilyen „büntetendő” cselekményektől. Miután a lipótvári fegyházból kiszabadult, első gondja ismét a mezőgazdasági proletariátus és a szlovákiai mozgalom helyzete volt. Hosszú beszélgetésben elemeztük vele együtt a mezőgazdasági harc alakulását, amely a szlovákiai ipar nagyobb hányadának leépítése után döntő jelentőségű. Említette, milyen gyakran emlegették előtte a munkások az elszalasztott alkalmat, 1918— 1920-ban, amikor a forradalmi öntudat hulláma söpört végig Szlovákián. „Ma”, mondta Major, „újra itt van az idő, amelyre annyian vártak, akik siránkoztak, amiért hajdan különböző illúzióktól hagyták magukat félrevezettetni — ma eljött az akciók ideje”. A küldöttségek köszöntő szavaira a pozsonyi Munkásotthonban így válaszolt: „A börtön nem tört meg. Az maradok, aki mindig is voltam: az osztályharc katonája!” (Tvorba, 1932. december 22., VII. évfolyam, 51. szám, 803—810 o.) Fábry Zoltán A leszerelési komédia Napi 1 milliárd Kč az imperialista háború előkészítésére ötvenmillió munkanélküli lézeng a földön kereset, pénz, kenyér nélkül. A kormányok, bank- és trösztvezérek siránkozva fordítják ki zsebeiket a tömegek felé: nincc pénz, nincs segítség, nincs munka. Ötvenmillió munkanélküli éhezik, mert állítólag nincsen pénz és nem lehet munka. A világ hatalmasai ugyanakkor naponta 140 millió márkát vetnek az imperialista moloch feneketlen torkába... fegyverkezésre, hadseregek fenntartására, nyugdíjak kifizetésére stb. Ha ezt az óriási összeget más célra fordítják: meg van oldva a munkanélküliség; ebből az összegből naponta minden munkanélküli 22 koronányi munkát vagy segélyt kaphatna. (A cenzúra 10 sort törölt.) Aki ezt olvassa, aki ezt tudja, megdöbbenve kell, hogy kiáltsa: ELÉG! MEGÁLLNI! A józan ész ezt követeli, a humánum ezt harsogja — és a kapitalista imperializmus — ezt röhögi. A kapitalizmus természetes velejárója az imperializmus. Rendszer, melynek ultima ratiója a fegyver. Tudja, hogy a fegyver kétélű valami, tudja pontosan helyzetét is: aki a lejtőre jutott, többé megállni nem tud. Tudja, hogy a háború magával hozza az egész világ dolgozóinak forradalmát, saját pusztulását, de a benne élő és pontosan dolgozó törvények feltartóztathatatlanul sodorják a háborús kiút felé. Tudja és épp ezért a kétségbeesés dühével az utolsó pillanatban magával akar mindent rántani: ha már pusztulnom kell, pusztuljon el minden. Egy pusztulásra érett világ utolsó kétségbeesésével, utolsó reményével lázasan építi az ágyúkat, tankokat, raktározza a gázokat, ereszti tengerre a búvárnaszádokat, levegőbe a bombavetőket: egyre többet, egyre gyorsabb tempóban. . . már nem bírja, már kifullad, injekciók jönnek, mert injekciók kellenek: több gumibot, élesebb csendőrszurony, nagyobb börtönök és sűrűbben ácsolt akasztófák: a fegyverkezést nem lehet megállítani, az imperializmus törvénye így követeli, és az emberiség feltartóztathatatlanul sodródik a minden idők legborzalmasabb háborúja felé!
