Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - HAGYOMÁNY - Novomeský, Ladislav: „Szovjet-Oroszország harminckilencedik kormányzósága”
napos és árnyékos oldalai?! Hol ér véget az árnyék és hol kezdődik a napfény? Kié- a napfény és kié az árnyék a mai élethelyzetben? Vagy kalkuláljunk tovább: hány embernek napos és hánynak árnyékos? Hány embernek kell árnyékban élnie, hogy egypárnak a napos oldal jusson? Ilyen a davisták viszonyulása e demokratikus „fényegyensúlyhoz”. És bizonyára ilyen nézetet és viszonyt alakítanak ki mindazok, akik. majd becsületesen igyekeznek kilábalni az őket behálózó zűrzavarból, akik lelki- ismeretesen végiggondolják a részletekig mai nézetüket: a falánk kizsákmányolás árnyoldalainak letagadását, melyek ugyebár, tisztelt barátaim, annyi fényt szolgáltatnak: — a prédalesőknek. Nem az utolsó szavak ezek, melyeket ilyen primitív kérdésekre pazarolunk. Mert Szlovákiában ma, még a fiatal értelmiségiek legjobbjaiban sincs több mint igyekezet és tisztességes szándék a bennünket körülvevő élet struktúrájának megismerésére. Maga a megismerés és az ebből adódó felismerése annak, hogy meg kell változtatni ezt a struktúrát, teljes mértékben még nem érett meg. Az előző fejezetekben tárgyalt problémákat Nyugaton (elsőnek, persze, a szovjet Keleten) már több mint egy évtizede megvitatták. De akkor még túl sokan bíztak közülünk a vélt nemzeti felszabadításban, a demokráciában (rokonjárulékaival együtt) és egyéb kellékekben, melyek csődöt mondtak, mielőtt megszülethettek volna. Nem marad más hátra, mint átrágni magunkat ezeken a kérdéseken, az erőszak problémáin (lásd csendőri ankétunkban a sok „...de...” szócskát), aztán a — no, mondjuk: a „fény és árnyék” problémáin, az: itteni világ elrendezéséért. E vívmányok haszna praktikusan csak annyi, hogy megzavartak néhány tucat egészen jó fejet. Ennek ellenére szilárdan bízhatunk abban, hogy a mai rendszerek égisze alatt futó napok tényszerű megfigyelése százakat és: százakat gyógyít ki a felesleges és többé-kevésbé délibábszerű illúziókból. ■ Az előző rész, melyet részben vitára szántunk, néhány adatot sorakoztat föl — nem kisebb véletlenszerűséggel válogatva, mint e cikk bevezetőjének idézeteit — mintegy igazolva a kommunizmushoz való ragaszkodást. Az idézetek — melyekből e cikk bevezető része leszögezte a kommunizmus ellemi lendületét Szlovákiában — úgy voltak kiválogatva, hogy azokban Gažík, Štefánek és Pockody urak kifejtették nézeteiket — e számunkra annyira örvendetes — jelenség okairól. És a három úr megfigyelései nem állnak messze az igazságtól, ^alán csak a környezet kényszerének — ahol ezek a megállapítások elhangzottak — köszönhetjük, hogy a kommunizmushoz való rokonszenv elemi növekedését nem „felelőtlen és Moszkva, által fizetett elemek büntette”-ként magyarázták. Igaz, Gažík, Štefánek és Pockody úr magyarázatai messziről sem elégíthetik ki kíváncsiságunkat, nem magyarázzák meg az „elmaradott” Szlovákia elemi erejű változásának, sem pedig „Szovjet-Oroszország harminckilencedik kormányzóságá”-ra jelöltségének az okait. Megismételjük itt azt, amit már ezen a helyen egyszer elmondtunk — és megígérjük, hogy elemezzük majd teljes szélességében is: a munkás és földműves tömegeknek azt a hajlamát, hogy a viszonyokat a bolsevikok tanácsa szerint és módján változtassák meg, százezrek szociális helyzetével lehet megmagyarázni. „Rosszabb már nem lehet”, mondják Gažík úr földművesei. De ugyanezek a földművesek tudnak ma már annyit, hogy a kommunisták lehetővé teszik számukra saját ügyeik önálló rendezését. Az csak természetes, hogy jobban rendezik el. A könyv jegyzetapparátusának a cikkre vonatkozó része: „Szovjet-Oroszország harminckilencedik kormányzósága”. DAV IV (1931), 4. szám (április), 2—3. Laco Novomeský. — A címet cenzúrázták. — A Szlovák Diákszövetség a tanulóifjúságot egyesítő szervezet volt. Diákfolyóiratokat is kiadott (Mladé Slovensko, Svojet). A cikk keletkezésének idejében LUK címen adott ki az SzD folyóiratot. Erre a szervezetre főleg a burzsoá pártok igyekeztek hatni. Dr. Marko Gažík miniszter (szül.: 1887) a Néppárt (Ľudová.* strana) küldöttje és unifikációs miniszter volt. 1929-ben föllépett Tűk és Néppárt-beli védője ellen. Az idézetet nem sikerült hitelesítenünk. — A Dr. Stefánektől vett idézetek „Nemzedékek harca” című cikkéből valók (Prúdy XV (1931), 3. szám (1931, március), 129—134).