Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hagyomány és jövő (Ankét nemzetiségi kultúránk időszerű kérdéseiről. Válaszolnak: Dénes György, Egri Viktor, Fónod Zoltán, Mészáros László és Varga János.)
kell értékeinket, fel kell mérnünk erőnket, lehetőségeinket. Nemzetiségi kultúránk vitathatatlan része az egyetemes magyar kultúrának, azzal a többlettel, amennyit a velünk élő népektől kaptunk, átvettünk. Kulturális értékeinket (népzene, népdal, a népművészetek sajátos ágazatai, haladó irodalmunk értékei stb.) sokkal szorgalmasabban kellene összegyűjtenünk és közreadnunk. Annál is inkább, mert az előttünk járó nemzedékek tagjai lassan kihullanak az élők sorából és bizonyára sok olyan értéket visznek magukkal a sírba, amelyet ma még átadhatnának az utókornak. Sok olyan öreg ember él még, aki részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, a Magyar Tanácsköztársaság küzdelmeiben, vagy a spanyol polgárháborúban, mások a dél-szlovákiai munkásmozgalom tüntetéseinek voltak részesei. Ezek az emberek bizonyára sok személyes emléket őriznek, ezeket az emlékeket össze kellene gyűjteni, hozzáférhetővé tenni az elkövetkező nemzedékek számára... A dél-szlovákiai munkásmozgalom annak idején kitermelte a maga irodalmi gárdáját. A felszabadulás óta eltelt harminc esztendő alatt eléggé keveset tettünk azért (Fábry Zoltán kivételével), hogy ezt az irodalmat megismerje olvasóközönségünk. Bár megjelent néhány antológia, néhány válogatás, de ez csak csöpp a tengerben. Annyi bizonyos, hogy az első köztársaságbeli magyar író- társadalomnak legértékesebb részét azok az írók képviselték, akik együtt haladtak a munkásmozgalommal, akik „emberirodalmat és valóságirodalmat” csináltak s a legfájóbb társadalmi és nemzetiségi bajokat vitték papírra. A dél-szlovákiai magyar proletariátus első köztársaságbeli küzdelmeinek megismerése jócskán hozzásegítene bennünket a mélyebb önismerethez s ebből eredően az önbecsüléshez, ami nagyon ránk fér. Most már csak az a kérdés, kiknek kellene mindezt végezni? Ügy hiszem, mindnyájunknak. Töretlenül és lankadatlanul. Hiszen más nem végzi el helyettünk. Egri Viktor A sok temploma, két kolostora, konviktusa és apácaklastroma miatt egykor Kiszórnának nevezett Nagyszombatban (Trnaván), ahol a burzsoá Csehszlovák Köztársaság ideje alatt éltem, annak ellenére, hogy valamelyest megőrizte papi jellegét, jelentős volt a munkásmozgalom. Kezdő író koromban, a húszas években, személyesen is meggyőződhettem a Munkásegylet kulturális tevékenységéről. Élénk emlékezetemben élnek a Városi Színházban rendezett ismeretterjesztő előadásai, amelyeket nem csupán a város két nagy üzemének, a Coburg-gyárnak és a Stummer-cukorgyárnak a munkásai hallgattak meg, hanem polgári értelmiségiek is, akik szimpatizáltak a párt eszményeivel. Hana Gregorová, J. G. Tajovskýnak a felesége egy alkalommal Maria Sklodowskaról, a később Nobel-díjas Madame Curie-ről tartott előadást, amely még ma is olyan elevenen él bennem, hogy életrajzi regénytrilogiám készülő második kötetében hosszabban írom le a rám és a nagyszámú hallgatóságra gyakarolt hatást. Az Egylet munkásságának tulajdonítom, hogy az évek folyamán egyre kisebbedett a jezsuitáktól és papságtól erősen támogatott Katolikus Legényegylet szerepe, és hovatovább csak Ferko Urbánek egy kaptafára szabott népszínműveinek bemutatására szorítkozott. De ismeret- terjesztő előadások folytak a Lövöldében is. Ahogy terjeszkedett a kályhákat is gyártani kezdő Coburg-üzem, úgy nőtt és fejlődött a párt is; az úgynevezett Szlovák Állam végzése betiltotta ugyan, ám az illegális munka tovább folyt, és sok, eszmeileg kiforrott tagja fogott fegyvert a Felkelés idején. Mindezek a munkásmozgalmi hagyományok természetesen segítették felszabadulás utáni társadalmunk szocialista életét megalapozni és kiépíteni. A magyar nemzetiségi kérdés megoldásában és a magyar kultúra kialakításában a város tiszta szlovák jellege miatt szerepet nem játszhattak. Fonod Zoltán Sose voltunk a napos oldal elkényeztetettjei, ezért természetes szövetségesre találtak népünk legjobb fiaiban azok, akik az élet csatájában, a „nagy rajvonalban görnyedő emberiség” oldalán a társadalmi haladásért vívott harc nehezét választották.
