Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - Török Elemér: Két vers
ságukkal és hibájukkal együtt, ahogy az élet szélesen hömpölygő folyama magával hozza a mindennapok jelentéktelen és bonyolult problémáit. Beértek a faluba. Végigmentek az alvégen, és Meskónak a szívébe nyilallt. A borzas háztető alól gyűlölködve néztek rá meg az egész világra a sötét, szomorú ablakok, s mögöttük (a szentek alatt) a földes szobában a süket apó biztosan a gyereket ringatja. Az a szótlan asszony még mindig nem hajlandó szóba állni senkivel sem, Andrej Rusovskýt, a gazdát pedig mintha a föld nyelte volna el, azt beszélik, csak néha lopózik haza, akkor is éjszaka, napközben nem mozdul ki a házból, aztán megint éjszaka távozik, bolyong a világban. Mičak ránézett Meškóra. Találkozott a pillantásuk. Sok munka vár még ránk itt! — olvasták egymás szemében. Ha majd egyszer emlékművet állítunk a szocializmus építőinek, nem szabad megfeledkeznünk azokról az ismeretlen kommunistákról, akik engedelmeskedtek a párt hívó szavának, és a tűzvonalban harcoltak, amikor a szocializmus nagyszerű támadást indított a falvak megnyeréséért. Töretlenül hittek a győzelemben, hitték, hogy helyrehozhatók a mások által elkövetett hibák, és megmenthetők a sokszor a csőd szélén álló szövetkezetek, s mindenüket feláldozták az ügyért. Tettük napjaink nagy hőstette marad. 1959—1960. Kopasz Csilla fordítása Bohuslav Chňoupek Mil niky (Mérföldkövek) c. kötetét, melyből írásunkat közöljük, a Madách Könyv- és Lapkiadó adja ki a közeljövőben. Török Elemér megbékélés Megbékéltem árnyékommal csakugyan szebb azóta a csend a remény csomót oldoz s ágyat vet éjszakéra egyre mélyebbről Várunk valakire aki már úgy sem jön el s már csak hallgatni tudunk barátaim rum vagy vodka mellett csak ülünk s már nem énekelünk egyre mélyebbről visszhangzik bennünk az elmerült Idő
