Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - LAPSZEMLE - Nagyné Bába Ildikó: Magyar néprajzi kutatás a szomszédos országokban
mániában 1969 után ugrásszerűen megnőtt a néprajzi kiadványok száma, két kiadó — a bukaresti Kriterion, melynek nemzetiségi profilja van és a kolozsvári Dacia, melynek nemzetiségi részlege is működik — jóvoltából. Jugoszláviában az újvidéki Fórum kiadó, a pozsonyi Madách és az ungvári könyvkiadók eddig csak egy-egy gyűjteménnyel jelentkeztek. A néprajzi érdeklődés közművelődési szerepe a nemzetiségi társadalmakban különböző. Az érdeklődők egyik táborát azok alkotják, akik néprajzi munkákat olvasnak, gyűjtenek, előadásokat hallgatnak, a másikat pedig azok, akik publikálnak, kutatómunkát végeznek hivatásos vagy amatőr néprajzkutatókként. (Kallós Zoltán egyike a legképzettebb amatőröknek. A Balladák könyve című gyűjteménye nagy néprajzi könyvsiker volt.) A csehszlovákiai intézmények közül a CSEMADOK egyike azoknak, amelyek a művészegyüttesek műsorainak felfrissítésével igyekeztek újraszervezni a széttagolt mozgalmat. A 60-as évek végén több elképzelés is született a népi együttesek műsorpolitikájának kidolgozása érdekében: az egyik szerint egy Magyar Nemzetiségi Tudományos Intézet megalapítása oldaná meg ezt a problémát. A Szlovák Tudományos Akadémia is tervbe vette egy Nemzetiségkutató Intézet fölállítását. Pillanatnyilag a CSEMADOK Népművelési Osztálya próbál megfelelni az egyre növekvő követelményeknek. Az 1969-ben megalakult csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság a CSEMADOK mellett működve, a járási nemzeti bizottságokra támaszkodva segíti és irányítja az amatőr gyűjtők munkáját. jugoszláviában a Hungarológiai Intézet megalakulása óta (1969) nyaranta magyar- országi előadók részvételével gyűjtési gyakorlattal egybekötött néprajzi szemináriumot, 1972 óta pedig a bácstopolyai gimnázium gondozásában évente néprajzi vetélkedőt rendeznek. Tanulmánya folytatásában arról olvashatunk, hogy a legintenzívebb néprajzi kutatómunka Romániában folyik, itt a legsikeresebb az eredmények átültetése is a köztudatba, 1957-ben a Művelődés című lap hirdette meg az első jelentős néprajzi pályázatát: népdalgyűjtő versenyt. 1967-ben ezt mesegyűjtő pályázat követte, majd a minden várakozást fölülmúló, 1969—70-ben Varrj ruhát Zsuzsi babának! címmel kiirt népviselet-varró verseny. Az eredmény: kb. 250, népviseletbe öltöztetett baba beküldése. Ezt követte az Andris babák férfiöltözetet varró vetélkedője, majd 1971-ben a Síppal- dobbal nevet viselő népi gyermekjáték-gyűjtés. A verseny folyamán több mint 1000 tárgyi és szöveges gyermekjáték gyűlt össze. 1972-ben Ezerjófű címmel népi gyógyászati ismeretek és növények gyűjtését hirdették meg, majd megyei akcióként a Napsugár (óvodások lapja) által kiírt kiszámológyűjtésnek, a Dolgozó Nő által pedig 1971-ben meghirdetett bölcsődalgyűjtésnek volt nagy sikere. A szerző befejezésül említést tesz a népművészeti fesztiválokról, népitánc- és ének- bemutatókról: a szlovákiai gombaszögi ünnepségről és a kétévenkénti Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyről, a romániai Csíkszeredái Tavasz a Hargitán és a Ko- vászna megyei Bálványosi ünnepségekről, a zentaiak nevéhez fűződő, majd vajdasági méretekre kiterjesztett népi énekesek vetélkedőjéről Jugoszláviában. A néprajzkutatók külföldi útjainak a kérdése fokozatosan megoldódik. Az akadémiák közti csereegyezmények biztosítják a gyűjtők csehszlovákiai és jugoszláviai munkáját, a budapesti és a moszkvai etnográfusok kapcsolatainak eredményeként pedig magyar kutatók látogattak el Kárpát-Ukrajnába. A romániai magyar néprajzi kutatások: kiadványok, munkamódszerek, problémák című tanulmányában Kovács Ágnes a komoly kutatómunkát végző folkloristák egész sorát mutatja be: Faragó József, Kós Károly, Kallós Zoltán, Jagamas János, Szabó T. Attila, Nagy Olga, Nagy Jenő, Szentimrei Judit, Olosz Katalin, Seres András stb., akik munkásságát nemcsak a megjelent könyvek, tanulmányok bizonyítják, hanem a napi- és hetilapok hasábjain rendszeresen megjelenő cikkeik is. A kutatók megfeszített munkájának eredménye, hogy a romániai magyar kutatómunka társadalmi hatékonysága a magyarországinak például a többszöröse. Ez a hatékonyság, tudományosság, közérthetőség jellemzi a romániai magyar folklortevékenységet. Hiányosságok természetesen itt is vannak, például a megyei kiadványok gyakran szakmai szempontból sem kielégítő színvonala, a jól kezelt gyűjtemények hiánya, a publikációk szétszórtsága, kis példányszámú útmutatók, bibliográfiák stb. Magyar néprajzi kutatások Csehszlovákiában, a Szovjetunió Kárpátontúli Területein
