Irodalmi Szemle, 1976

1976/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Rákóczi Ferencről

olyan cikkek, mint Kuruc kacagány és labanc politika (1935. V. 19.) szintén a Rákóczi nevével és emlékével való demagóg visszaélésre utalnak.

Az emlékező írásokban általában kiemelték a szabadságharc itteni vonatkozásait és a különböző nemzetiségű jobbágytömegekkel való erős kapcsolatait. Ezeket a történelmi tényeket a jobboldali sajtóban sem mellőzhették teljesen. A Prohászka Körök folyóiratának, az Oj Életnek a cikkírója —. aki egyébként Rákóczi legfőbb mai példanyújtását pozitív vallásosságában látta — arról is ír, hogy „igazi népi mozgalommá tudta szélesíteni szabadságharcát... megtalálta azt a vezérlő gondolatot, mely az akkori Magyarország és főleg a mai Szlovenszkó népeiben a szolidaritás gondolatát fel tudta ébreszteni (Üj Élet, 1935. évi 4. sz.). A Prágai Magyar Hírlap — mely a hamis aktualizálás terén a legtöbbet mesterkedik — foglalkozik azzal a hatással is, amelyet a szabadságharc a szlovák költészetre gyakorolt, és kívánatosnak tartja, hogy az e téren elhanyagolt kutatómunka felélénküljön (PMH, 1938. VII. 24..).

A baloldali Rákóczi-hivatkozások közül a legszebb és legmerendítőbb Fábry Zoltán tollából származik. Abban a híres írásában, amelyet 1938. július 31-én a kassai antifasiszta manifesztációs gyűlésen olvastak fel (Üzenet Kassán át), többek között ez olvasható: „A szlovenszkói magyar író üdvözlete ezen a manifesztáciőn nem az ünnepi alkalom frázisa, de a legszebb hagyomány és a szlovenszkói adottság parancsa. Rákóczitól Kossuthig, Petőfitől Adyig minden igaz magyar álma Közép-Európa megbékélése, e táj népeinek testvérisége volt... Rákóczi szabadságharca az itt élő népek harci manifesztáciőja volt a német hatalmi uralom ellen. Ma ez a veszedelem ezen a földön újra aktuális. Tegnap még Ausztria volt a válaszfal, ma az imperializmus leg- mohóbbja, a nyakunkon! Nem a magyarok nyakán, nem a csehek, szlovákok, románok, szerbek és horvátok nyakán, de a Duna-medence nyakán! Rákóczi kesergője — »jön a német, dúl-fúl, éget, mindent pusztít, rabol, kerget, hajh, már mit tegyek!« — ma új és keserűbb értelmet kapott. Nekünk azonban tudnunk kell, hogy mit tegyünk! Az antifasizmus internacionáléja — népek, nemzetek és vallások közös demokratikus tábora — ma Közép-Európa egyetlen mentsége.”

Rákóczi személye és az általa vezetett szabadságharc íróinkat is megihlette. Ilyen tárgyú szépirodalmi alkotásokkal — főképp a 200. halálozási évforduló idején — több újságban, folyóiratban találkozunk. A Csehszlovákiai Népszava 1935. április 7-i száma Bodnár István Rákóczi című versét közölte. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság folyóiratának, a Magyar Figyelőnek 1935. évi 2—4. száma Palotai Boristól verset (Rákóczi csoportja], Farkas Istvántól mai tárgyú novellát IA Rákőczi-ünnep) és Szombathy Viktortól történelmi elbeszélést hozott [Az esztergomi kastély). Sziklay Ferenc alkalmi ódáját (Fohász Rákóczihoz) több ünnepélyen szavalták. Darkó István Só és kenyér című egyfelvonásosa — melyet a kassai műkedvelők 1935-ben és 1938-ban előadtak — a Magyar írás 1935. évi 6. számában jelent meg. Ugyanott olvasható Bellyei (Zapf) László Bujdosók című egyfelvonásosa is, melyet Beregszászon, Munkácson és Nagyszőllősön mutattak be a műkedvelők. 1935 után Asguthy Erzsébet tollából született három írás: a Rodostói hajnal című novella (Magyar Minerva, 1937. évi 8. sz.), a Szerelem a nagy fejedelem árnyékában című drámarészlet (Szlovákiai Magyar Irodalmi Füzetek, 1942) és a Franciscus Princeps Rákóczi de Saáros című hangjáték (Magyar Album, VIII. k.).

A felsorolt alkotások közül egynek sincs kiemelkedő művészi színvonala. Felcsillanó, de ki nem érlelelődő frappáns szerkezeti és stilisztikai lehetőséget Farkas István novellájában érzünk. Asguthy Erzsébet gondosan kimunkált novella-miniatűrje tartalmilag és nyelvileg Mikes „Törökországi levelei”-re támaszkodik, hangjátéka pedig a Vallomásoknak azt a részletét dramatizálja, melyben Rákóczi a nagysárosi letartóztatása körülményeit beszéli el.

Az évfordulók alkalmából a sajtónk Rákóczi-tanulmányokat, történelmi riportokat és eredeti dokumentumokat is szép számban közölt. A tanulmányok között olyat nem találunk, amely új adatokkal vagy meglátásokkal gazdagítaná a Rákóczi-irodalmat, de Hajdú Lukács, Magyar Győző és Keller Imre nagyobb terjedelmű értekezései (Oj Auróra, 1927. évi szám; Nemzeti Kultúra, 1935. évi 1—2. sz; Magyar Figyelő, 1935. évi 7—8. szám) igényesnek és koncepciózusnak mondhatók. Érdekes, színes történelmi riportokat Burghardt Aladár [A nagyságos fejedelem szíve. PMH. 1926. IV. 18.), Kelembéri Sándor (A pusztulás prédája a nagysárosi Rákóczi várkastély. PMH, 1935. III. 10;