Irodalmi Szemle, 1976

1976/3 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Egri Viktor: Az első közlés

Frici két hét múlva újabb látogatásával lepett meg minket. Győztes mosollyal rakta; elém a Híradó vasárnapi számát.

— Látod, nekem volt igazam — mutatott rá a tárcarovatban megjelent novellára.

Több mint öt évtized távolából nem emlékszem a közölt írás címére. De arra igen, hogy nem az én nevem, hanem az övé állt a címe alatt. Nem tagadom, aznap szerfölött bosszantott, hogy így kisemmizett, de nem vetettem a szemére, és később sem folyt köztünk vita a szerzőség kérdésében. Hiszen úgy nyomtam kezébe a füzetet, hogy szinte jogosan tekinthette magát a benne leírtak tulajdonosának. Élénken el tudtam- képzelni, milyen társasági sikert aratott a zsúrokon, esti táncmulatságokon, s ez teljesen megbékített a szerfölött szokatlan helyzettel.

Hónapokig, talán egy teljes esztendeig élvezhette kétes értékű sikerét, és én mindjobban örültem, hogy ráruháztam zsengéim szerzőségét.

Első írásomnak ezért a Prágai Magyar Hírlapban már nevemmel közölt Harcosok és a leány című, a későbbi évek folyamán számtalan lapban és folyóiratban megjelent novellámat tartom. Alighanem azért is, mert közlése után Neubauer Pál, a Prágai Magyar Hírlap akkori szerkesztője, külön cikkben méltatta értékeit.

A novella képzeletalkotta meséjét történelmi környezetbe helyeztem. Próbálkozásaim első esztendeiben azt többször is megtettem. (A toronyszoba, Ének az éjben, Juro Padur csodálatos útja, Ártatlanok igazsága.] Bár a közel másfél évtizeddel később megjelent Égő föld történetének vezérfonala Paulus Diaconus História Langobordumja című, a VII. század második felében írott munkájának öt oldalára támaszkodik, nem csupán mellékalakjaiban, hanem főhőseiben is sok a képzeletalkotta elem. Az Ének a romok felett című tragédiám alakjait és meséjét is a képzelet teremtette, csak a történelmi háttér, a tatárjárás és következményeinek néhány ténye hiteles. Ugyanezt állíthatom Vid című novellámról, amelyet a Spartacus-lázadás története inspirált,, és először A lázadó címmel jelent meg.

Első közölt írásom kapcsán mindezt azért jegyzem fel itt, hogy magyarázatát adjam, mi vonzott a történelmi tematikához, és mi késztetett kezdettől fogva arra, hogy munkáimban felcsengjen a humánum hangja. Utalok az Égő föld görög orvosára, Maxen- tiusra, a lázadó Vid hercegre, az Ének a romok felett Erzsébetjére és Timurjára. S hogy mai tárgyú írásaimban miként tört fel ez az emberi hang, arról itt nem kell megemlékeznem. A kritika több alkalommal kimutatta.

Oberfeld, 1917. július 1.