Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - JEGYZETEK - Mártonvölgyi László: Kultúrtörténeti jegyzetek (Finta Sándor Szlovákiában, Egy haladó szellemű publicista emléke, Fábry Zoltán Palackpostájáról)

első köztársaság idejében, dél-szlovákiai felolvasó körútja alkalmából ismertem meg személyesen. írásaiból már régóta tudtam róla, mert nem csak olvasója voltam az Otnak és Fábry munkáinak, hanem propagációs cikkeket is Írtam róla a dél-szlovákiai magyar lapokban, főként a nyitraiakban.

Stósz és Nyitra azonban földrajzilag éppen elég távol volt ahhoz, hogy kapcsolatunk megszakadjon és személyesen újból találkozhassunk. A szlovák fasizmus idejében kerültünk ismét szorosabb kontaktusba. Akkoriban, minthogy nem lehetett úgy írni, ahogy akartam volna, néprajzi kutatásokba menekültem, melyek során a csitári hegyek alá, egy félreeső falucskába is elsodródtam. Itt egy rendkívül értelmes tanítóval, Sebő elvtárssal kerültem össze, aki, Fábry Zoltán egyik leveléből értesültem róla, a Nagyal- földön tanított tovább a felszabadulás után egy tanyai iskolában. Felesége stószi volt, Fábry Zoltán személyes ismerőse. Az asszony gyakran járt haza Stószra, segítségével vettem fel újból Fábryval a kapcsolatot. Sebőnétől tudtam meg, hogy Fábry igen rossz helyzetben van. Először Kassán, majd kétszer Illaván volt fogságban és onnan csak azért engedték el, mert egészségi állapota kritikus volt. Persze, a csendőrség a nagybeteget odahaza is tovább figyelte. Fábry azonban erről nem írt sehol, senkit nem értesített (talán nem akart másokat is bajba keverni) sőt, még a Palackpostában is szerényen ezt írta: A Bálint Györgyök, Radnóti Miklósok, Sárközi Györgyök, Szerb Antalok vagy az erdélyi Corvin Sándorok és a szlovákiai Sebesi Ernők, összesen hetvenkét életsors, valamint Buchenwald, Dachau, Bergenbelsen mellett mit jelenthetett az illavai koncentrációs tábor és az otthoni csendőri jelügyelet viszonylagos jelentéktelensége? Nos, nem egészen így volt, védői minőségben jártam az illavai táborban és láttam, mi ment ott. Embertelen kínzások egész sorozata, hiszen ott is ugyanaz a Gestapo én német pribéktársaság uralkodott mint Buchenwaldban, csak az égetőkemence hiánvzott... — Sebőné közölte velem, hogy Fábrynak nemcsak az egészségi állapota súlyos, nemcsak a csendőrség üldözi, hanem az anyagi helyzete is kétségbeejtő, néha a legszűkösebb napi élelemre sem telik neki. Fábry Zoltán közölte velem, hogy itt-ott segítenek rajta kassai barátai, de hát azt is csak nagyon óvatosan lehetik. Szerény juttatásaimat is mindig hálásan megköszönte, és közölte, ezt a segítséget sem fogadná el, de írógépét lefoglalta a végrehajtó, s cikkeit egy magyar lap sem meri közölni, s így semmiféle honoráriumhoz nem jut.

Mégis írt, bátran. A Palackpostának is az volt eredeti címe, hogy A szellem ellenáll. Csak a különös helyzet, a magány, a kilököttség tette indokolttá a Palackposta címet. Sebő tanító egyszer azt is említette, Fábry fél, hogy a legközelebbi házkutatás alkalmából kéziratait és készülő könyvét is elkobozzák. Akkor ajánlottam fel Sebőnek, hogy küldje el hozzám könyvének kéziratát, majd az ügyvédi irodában találok valamilyen rejteket. Kinek jutna eszébe a stószi író kéziratát a Zobor alatt keresni?

Fábry rövidesen értesített, persze szimbolikusan, hogy üzenetemet megkapta, nagyon örül neki, és azonnal intézkedik. Ügy is volt, megkaptam a kéziratot egy nagy zárt borítékban. Persze, nem bontottam fel s így nem tudtam, hogy a kézirat valaha Palackposta címen fog megjelenni, és nem ismertem a cikkek tartalmát sem. Azt azonban biztosra vettem, hogy Fábry forradalmi írásait tartalmazzák, hiszen személyes ismeretségünk és beszélgetéseink folytán bennem teljesen megbízott.

A csomagot elláttam ügyvédi pecsétemmel, mintha hivatalos írás volna és eltettem a tényleges végrendeletek közé. így várta sorsát a kézirat az élő akták között, a fő utca 18-as számú házának első emeletén.

A házat nem érte ugyan bombatalálat, a kézirat mégsem maradhatott az akták között. A szlovák állam idején ugyanis illegális munkát végeztem, és Dobrotina István, későbbi kerületi pártelnök irányításával gyakran az én irodámban is ülésezett az illegális csoport. Mikor dr. Soltéstől — aki együtt működött a csoporttal — megkaptuk az üzenetet, hogy Apponyba ment vadászni (mi tudtuk, hogy ez Banská Bystri- cát jelenti), és Dobrotina István, König Géza elrejtőztek (pár nap múlva kutatott is lakásukon a Gestapo), én is féltem a házkutatástól, így a kéziratot levittem a pincébe. A házkutatás elmaradt (ezért később nálam rejtették el az illegális sajtó példányait is, beleértve az észak-nyitrai partizánok által kiadott és hozzám eljuttatott litografált lapokat is), de a kézirat már a háború végéig lent maradt a pincében. Jól megérezte tehát Fábry, hogy a Palackposta olyan helyen van elrejtve, ahol nem igen eshet