Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Németh István: „A népeket sokkal inkább fűzi szerves egésszé a közös szellem”
bizonyságot. A szellem tette a vegyült jajt magyarrá — írja —, ezáltal ebben vagyunk mi magyarok. S nemzetünk derűs-borús történetében nem keresünk hiába példát 'az elv bizonyítására. A szigetvári hős, a magyar Zrínyi, vajon ázsiai vér buzgott-e az ereiben?... A magyarból nem a jaj, de a szellem maradt meg tisztán, vegyületlen. S az erősebb szentebb annál. Azért kötelesség ápolni a szellemet, mert ez legdrágább kincsünk. De legerősebb jegyverünk is: 1848—49-ben megmutatta mire képes a magyar szellem... Azt hiszem, ehhez nem sok hozzáfűzni való van. Mert igaz ugyan, hogy a nemzet s szellem fogalmai nem teljesen pontosak, de a lényeg, a gondolat szinte mai érvényű. Egyelőre nem sikerült megállapítanom, hogy valójában meddig működött együtt Lyka Károly az Érsekújvár és Vidékével, ezzel a több mint fél évszázadon keresztül megjelenő lappal, lévén, hogy a századforduló előtt megjelenő évfolyamokból kevés példány maradt fenn.20 Viszont a fennmaradt (olykor hiányos) évfolyamokban még több írását is megtaláltam. így például két ízben tudósította a lapot a Volapük, azaz a világnyelv körüli müncheni eseményekről.21 A tudósítások egyikében elmarasztalja a világnyelvet, mondván, hogy nehéz az egyes hangjait kiejteni és a kereskedelem az angollal is boldogul stb. Egy ötszázados emlék22 cím alatt írt a felsőelefánti pálosrendi kolostorról, azután naplójegyzéseket egy vaddisznóvadászatról,23 s Egy Khínai Khínáról2i címmel egy kínai fiú kíséretében adományokat gyűjtő szerzetessel való beszélgetésről. 1888-ban Eljött az alkony cím alatt verset közöl, majd 1892-ben Ná- polyból, 1894-ben Rómából25 tudósítja a lapot. Én tizenöt írásáról tudok. Egyes írásait személyes hangon kezdi. Olykor, mint Az én poétám vagy a Zseni esetében munka közben szerzett élményeiről, saját viselkedéséről is szól, s így egy-két vonást ezek az írások is megmutatnak Lyka ifjúkori arcképéről. S mivel feltehetőleg családi vagy egészen szoros baráti kapcsolat fűzte az újság valamelyik szerkesztőjéhez, a hírrovatban egészen családi és közvetlen értesülésű híreket közölnek olykor róla. így a fent már idézett hír mellett 1890 januárjában arról értesülünk, hogy Lika Károly lapunk jeles tollú munkatársa, mint részvéttel értesültünk, Nyitrán súlyos betegen fekszikA lap ezután őszinte szívből kívánja munkatársának a mielőbbi felüdülését. Tehát a négy évi budapesti tartózkodás után Nyitrára visszatelepülő kályhaépítő családja eléggé nevezetes volt a vidéken, s bizonyos, hogy sokat áldozott gyermekeinek a képzésére. így juthatott el Lyka Károly előbb Münchenbe, majd pedig Rómába is. Maga a név — bizonyítva ezzel, hogy valóban a közismert műkritikusról, műtörténészről van szó — első ízben Y-nal a már idézett Az én poétám című írás fölött szerepel 1892-ben. A lap erre vonatkozólag nem ad semminemű magyarázatot. S a következő közleményekben már az y-os írásmód járja. Nemcsak a Nyitrai levélben, hanem a későbbi nápolyi és római tudósítások és útijegyzetek fölött is. Ezek után felmerül a kérdés, hogy ha az általam leírtak ismertek voltak, miért nem foglalkozott vele kellőképpen a csehszlovákiai magyar írás. A Híd antológiái nem közölnek tőle írásokat, de a Dallos István tollából származó Híd vallomása sem 20 Egyet és mást megpróbáltam, hogy a hazai levéltárak, mindenekelőtt a Nyitrai Állami Levéltár gyűjteményét kiegészítsem, de sem a járási, sem pedig más hazai, illetve magyar- országi levéltárakban és könyvtárakban nem akadtam nyomára a lapnak. 21 Lika Károly: Valami a volapükről. É. és V. 1888. 16. sz. É. és V. 1887. 22 Lika Károly: Egy ötszázados emlék, É. és V. 1888. 34. szám. 25 Lika Károly: Egy „vaddisznó”: vadászat (Egy nem-vadász naplójából, É. és V. 1888. 43. és 46. szám.) 24 Lika Károly: Egy Khinai Khínáröl, 1889. január hő 4-én É. és V. 1889. jan. 20. 3. szám. 25 Lyka Károly: Solfatara, Nápoly. 1893, január. É. és V. 1893. 5. szám. Ez az írása megjelent Budapesten is. L. A művészetek városáról, München, 1890. január 30. É. és V. 1890. 27. szám. Lyka Károly: Róma nyáron, 1894. július 29-én. É. és V. 1894. 30. szám. Ebben az évben utazott Rómából Turlnba, hogy ott lehessen a haldokló Kossuth mellett ő, aki pályafutását többek között épp azzal kezdte, hogy a király nyitrai tartózkodásáról tudósított. Érsekújvár és Vidéke 1893-ban Finta Ferencz tollából közölt tudósítást Kossuthról. S6 É. és V. 1890. 4. szám, É. és V. 1892. 42. szám.
