Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Németh István: „A népeket sokkal inkább fűzi szerves egésszé a közös szellem”
Németh István a népeket sokkal inkább fűzi egy szerves egésszé a közös szellem (Lyka Károly fiatalkori írásai az Érsekújvár és Vidéke című hetilapban) Kassák életrajzi adatai után kutatva belelapoztam az Érsekújvár és Vidéke című vegyestartalmú hetilap korai évfolyamaiba is.1 S miközben a régmúlt idők fölött tűnődtem, megakadt a szemem egy 1887-ből származó tudósításon: A Magyarok Királya Nyitrán.2 No, vajon mit kereshetett a király Nyitrán? — futottam át a sorokat, és ahogy a nagy tiszteletadásról szóló lelkes szavakat szemelgettem, a szerző formában szokatlan, de ismerősen hangzó nevére is figyelmes lettem: Lika Károly. A Révai Lexikon nem i-s, hanem y-os írásmódról tud. A jeles műkritikus, a megújuló magyar festészet kiváló harcostársa 1869-ben született, eszerint tizennyolc évesen tudósította a hetilapot a Király nyitrai fogadtatásáról. Most már tehát nemcsak Kassák végett, hanem Lyka Károly végett is tovább lapoztam az újságot. És nem is kellett sokáig forgatnom. A lap tárca rovatában ugyanis hamarosan egy elemzésére, majd egy versére bukkantam. Az október 9-1 számban pedig a következő hírre: Lika Károly, lapunk tehetséges fiatal munkatársa, tanulmányai folytatása végett Münchenbe utazott, hogy az ottani szépművészeti akadémián képezze magát. Ígéretét bírjuk, hogy az ottani dolgokról idcközönkint értesitendi lapunkat* Annyit gyorsan az emlékeimből is össze tudtam szedni, hogy Lyka műkritikusként elsősorban a nagybányaiak elismertetésért fáradozott, s hogy közülük Hollósy Simonnak5 volt festőiskolája (a festők akkori Mekkájában) Münchenben. Valószínűleg tehát Lyka Irta nemcsak a tudósítást, hanem a verset is, és ő volt az, aki Münchenbe utazott — gondoltam, s most már nemcsak olvastam, de ki is jegyzeteltem a szerző által írt cikkeket, följegyeztem a rá vonatkozó híreket, hirdetéseket, és végül egy tekintélyes cédulagyűjteményem lett. Mindez persze csak egy hírt, esetleg egy hosszabb hírt érdemelt volna, ha maguk a „tudósítások” és cikkek csupán a szerző korai indulását, esetleg ügyes vagy kevésbé ügyes szárnypróbálgatásait mutatták volna. Nem vagyok műtörténész, nem ismerem a hosszú életű művészeti író minden munkáját,6 ezért lehetséges, hogy az írások, amelyekre az Érsekújvár és Vidéké ben rábuk1 Érsekújvár és vidéke (A továbbiakban É. ésV.) 1883 — 18, vegyestartalmú hetilap, első főszerkesztője és kiadő-tulajdonosa: Illényi István: Érsekújvár a 19. század végén, mint általában a legtöbb magyar város, elég nagy fejlődésnek indult és ennek következtében elég élénk volt a kulturális élete is. Hogy mást ne mondjunk, eredeti színmű (Rudnyánszky Gyula: Érsekújvár bolondjai) ősbemutatója is ebben az időben volt a városban s maga a hetilap pedig több Ízben közölt eredeti vagy átvett „tárcát” Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Rudnyánszky Gyula, Reviczky Gyula és mások tollából. 2 Lika Károly: A magyarok királya Nyitrán. É. és V. 1887. 37. szám. 3 Lika Károly: Rözsakert-ből (elemzés) É. és V. 1887. 40. szám. Lika Károly: Eljött az alkony (vers). É. és V. 1887. 48. szám. * É. és V. 1887. 41. szám. 5 Hollósy Simon épp 1887-ben alapította Münchenben festőiskoláját; Bölönl György. Magyarság — Emberség, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1959. 6 Néhányat azért, így a Kis könyv a művészetről, A művészetek története, Festészetünk a két világháború között, Festészeti életünk a millenlumtól az első világháborúig, Nagy- magyar művészek, Barangolásaim a művészetek körül című könyveit azért nem kis haszonnal forgattam már korábban is.
