Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Szeberényi Zoltán: A „Híd — szlovákiai magyar irodalmi társulat”
A III. kötet Az antológia-sorozat legjelentősebb, egyúttal a kiadói vállalkozás egészt tevékenységének talán legértékesebb eredménye a III. kötet, amely az alig Ismert cseh és szlovák irodalom legjobb értékeit mutatja be a szlovákiai magyar olvasóközönségnek, hazai műfordítók tolmácsolásában.25 Színvonalát, sikerültségét a szerkesztők lelkes munkája mellett Szalatnai Rezső, a kötet társszerkesztője és irodalmi szakértője is elősegítette.26 Kezdeményezésük időszerűségét csupán fontossága múlja felül. Régen esedékes vállalkozás volt ez a szlovákiai magyar irodalomban. Tevékenységük súlyának a szerkesztők is tudatában voltak: „Ez a szellemi hídverés — írták az előszóban — nyílt állás- foglalás a magyar—csehszlovák kulturális közeledés mellett, annak a meggyőződésnek a jegyében, hogy a kultúra kincseinek kicserélése csak pezsgést jelenthet mindkét irodalom életében. Szükségszerűségét kétségtelenné teszi az, hogy a sorsközösségben és egymás mellett élő kultúrnemzeteknek kölcsönösen meg kell ismerniök egymást." A kötetet Szalatnai Rezső érdekes, de sok tekintetben és pontjában már akkor vitatott tanulmánya vezeti be, melyben vázlatos képet rajzol a cseh és a szlovák irodalomról. Ű két pontban foglalja össze az antológia küldetését: 1. Bemutatni a hazai magyar műfordítókat. 2. Felvonultatni a magyar olvasóközönség előtt az alig ismert cseh és szlovák irodalom legjava értékeit. Ez a kettős cél már eleve meghatározta az antológia színvonalát, s filológiailag pontosabb, de művészileg jóval gyengébb fordításokat tartalmaz előzményénél, Anton Straka ismert antológiájánál.27 A kötet összeállítói szemmel láthatólag arra törekedtek, hogy főként a „modern” - nek nevezett kor költőit és prózaíróit mutassák be, de nem feledkeztek meg a XIX. század néhány kiválóságáról sem (Mácha, Jirásek, Sova). Szerkesztői elveikben az előző kötetekhez igazodtak, noha e kötet összeállítása sokkal szakszerűbb az előzőknél. Itt is váltja egymást a líra és a próza, s a műfajokon belül alfabetikus sorrendben következnek az írók, minden rangsorolás nélkül. A lírai anyag a leggazdagabb. 15 cseh költő 39 és 20 szlovák költő 35 versét foglalták bele. Ezek közül csupán P. Bezruč, O. Brezina, J. Vrchlický és J. Wolker, ill. E. B. Lukáč és L. Novomeský szerepel kettőnél több verssel. Túlságosan sok az „egy versű” költő, ami mozaikszerűvé teszi az egész kötetet. Nem beszélve arról, hogy a legnehezebb szerkesztői feladat kiválasztani egy'költői életműből a leginkább jellemző verset, mely érzékeltetni tudja a szóbanforgó lírikus művészetének értékelt és sajátságait. Nem is minden esetben sikerült ez a szerkesztőknek, különösen szembetűnően nem sikerült ez Neruda, L. Gall, Fraňo Kráľ és V. Roy egy-egy versének kiválasztásakor, mert ezek sokkal nagyobb és egészen más irányú érdeklődésű költők, mint ahogy azok a kötetből kitűnnek. Elfogadható a választás azonban Nižňansky, Poničan és Rázus esetében. Legjobban sikerült a választás P. Bezruč, Jirí Wolker és Jaroslav Vrchlický költészetéből. Véleményünk szerint felesleges volt szerepeltetni Rubint, Beniakot, Hlbinát, Dilongot és Jávort, viszont még nagyobb tévedés teljesen elhagyni K. Biebl, St. K. Neumann, J. Horejší költeményeit. A próza bemutatása jóval gyengébben sikerült, mint a líráé, mely hibái mellett is átfogó képet ad a két nép költészetéről. A kevesebb számú prózaíró szerepeltetését csak az indokolja, hogy ebben a korban (különösen a cseheknél) a líra volt a fejlettebb. A kötet 8 cseh és 13 szlovák prózaírót vonultat fel. A legnagyobb hiánya, hogy J. Hašek, Mária Majerová, Karel Konrád, ill. Štefan Krčméry, Igor Hrušovský, Ivan Stodola teljesen kimaradt belőle. Fraňo Krált pedig csupán lírikusként szerepelteti. Ugyanakkor helyet biztosít a jóval jelentéktelenebb prózaíróknak (pl. Gašpar, Niž- ňanský, Bránecký, Kavec és mások). A legsikerültebb választás Jirásek Huszárok, Van- őura A szent pék elindul (részlet a János, a pék c. regényből] és Wolker A milliomos című regényére esett. Ivan Olbracht riportszerű írása (Íme, Kárpátalja] a maga korában igen bátor hangú és fontos írás lehetett, de nem tükrözi ennek a kiváló prózaírónak a mesterségbeli tudását. 25 Megjelenésének időpontja: 1937. május 15. 26 A társszerkesztés tényéről és hatásköréről vita kerekedett Szalatnai Rezső és Dallos István között. Vö: Irodalmi Szemle 1967 2. és 3. szám. 27 Anton Straka: Cseh és szlovák költők antológiája. Bp., 1936.
