Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Püspöki Nagy Péter: Az ősi Nyitra
hetően 1000 és 1025 közt játszódtak le. Benedek aki gyakran járt Pannonhalmán elmondta Mórnak, hogy Zoerard külországból Jött Nyitra területére”. Itt a zobor- hegyi szt. Hippolltról elnevezett monostor apátja Fülöp befogadta őt a rend tagjai közé és András nevet adott neki. András különösen aszkéta életével tűnt ki. Később András remetelakát annak halála után Benedek foglalta el. Öt azonban három év múltán a Vág mentén megölték a rablók. Holttestét egy év múltával Nyitrán szt. Eme- rám vártanú templomába temették el. Ezeket az utóbbi eseményeket Mór püspök Fülöp zobori apáttól hallotta, amikor Mór még pannonhalmi apát volt (1027—36).67 A legendából Nyitra múltjára nézve két fontos körülmény tárul fel: a zoborhegyi bencés apátság már 1020 táján messze földön híres volt. Ezért jött Nyitrára Zoerard- András is. A monostor ismert apátja Fülöp még 1036 előtt elmondta Mór pannonhalmi apátnak, hogy Nyitra városában szt. Emeram bazilika állt. Az adat biztosan a városra vonatkozik, mert a monostor védőszentje szt. Hippolit volt. A legenda végén egy gonosztevő halálraltéléséről esik szó. Ez arra vall, hogy Nyitra már 1036 előtt várispáni székhely volt. A város 1032 körüli jelentőségét a Képes Krónika is megerősíti. Belőle tudjuk meg, hogy itt játszódott le Vazul megvaklttatása. I. (Szent) István király fiának Imrének halála után unokaöccsét Vazult akarta trónra léptetni, „akit a király ifjúi kicsapongásai és oktalansága miatt záratott el, hogy megjavuljon”. A krónika szerint István király tervét neje Gizella tetté lehetetlenné: „megelőzve férje szabadító követét kitolatta Vazul szemeit és fülébe ólmot öntetett”.09, Nyitra ettől kezdve folytonosan szerepel az ország történetében. Alig 16 év múltán (1048) az ország uralmán öccsével Béla herceggel megosztozó I. András király az ország Duna feletti részeit északra és keletre egészen a Körös folyóig öccsének adta. Tehát Nyitra is az adomány része volt. Ezzel kezdődik a magyarországi hercegség története, amelynek semmi kapcsolata nincs a IX. századi eseményekkel. A magyarországi hercegség amúgy sem volt hosszú életű, mert I. (Szent) László (1077—1095) már a tényleges hercegi hatalmat megszüntette, csupán a címet hagyta meg. Nyitra következő szereplése Géza hercegségének végére, az 1074. év elejére esik. A hercégek és Salamon közti ellentét 1073 végén nyílt háborúvá vált. A háborúból a hercegek kerültek ki győztesen. A király a legidősebb herceg a Nagy-nak nevezett I. Géza lett. (1074—1077). A döntő csatára 1074. március 14-én Cinkota szomszédságában Mogyoród mellett került sor. Géza herceg a nyitrai dandárral a támadó sereg közepén foglalt állást.69 Salamon exkirály IV. Henrik segítségével még a nyár folyamán újból megkísérelte az ország visszaszerzését. Ez a hadjárat is sikeretelen maradt. A nyári hadjárat Nyltrát is érintette. A Képes Krónika elmondja, hogy a Vág-partján megszállt császári táborból Salamon három dandárral Nyitra felé indult. Egyik vitéze Opos: „paripáján ülve a város kapujáig rontott, és a hadakozók közül egyet lesújtott. A nyitraiakat megzavarta társuk halála, hangosan jajveszékeltek, Oposra lándzsákat hajigáltak, lovát eltalálták, ő azonban vitézül megállt ellenük és sértetlen maradt”.10 Nyitra város további szereplése az első keresztes hadjárat idejére esik (1096—99). A keresztes hadak címén számos rablólovag Indult kétes célú útja felé. Ezeket a keresztes vitézek leplébe burkolt rablókat a király még az ország határán rendre szétverte. Az egyik csoport 1096-ban Nyitráig jutott. Az eseményeket a Szász Krónika és Ekerhardus apát két könyve őrizte meg. Szerintük bizonyos Folcmar nevezetű papi személy 12 000 emberrel Szászországon és Csehországon át a pannonniai Nyitra városához ért. Itt azonban olyan ellenállásra talált, hogy emberei, akik nem kardélen pusztultak el, rabságba kerültek.71 A németrómai császárság közben még mindig reménykedett, hogy a független magyar királyságot a birodalom alá vesse. A cél megvalósulását V. Henrik császár Almos herceg 1109. évi pártütésének támogatásától remélte. Ezért hűbéresével Svätopluk W Pannonhalmi rendtörténet I. 113—114, 415. Bizonyára megközelítjük a valóságot, ha az Auguturinumi püspökséget Mikulčice felett Staré-Mestoban fogjuk keresni. 68 Képes Krónika. Magyar Helikon, Budapest 1964. II. köt. Geréb László fordítása. 101. 89 uo.: 133. ™ uo.: 137. 71 Chronicon Saxonicum: Gombos I. 223 No. 514 és Ekkerhardus Urauiensis: Jeruzsálem fölszabadítása: Gombos II. 873. No 2051 és ugyanattól Chronicon universale ad a. 1125: Gombos II. 871. No. 2050.
