Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - Jozef Kot: Robert Kušnier szerencséje
a nyertes sorsjegyet, az ő sorsjegyét. Százezer korona. Egy zsákra való pénz, egy rakás pénz, halomnyi leküzdhetetlen szerencse. Két ujja közé fogta a sorsjegyet és gyors mozdulatokkal apró darabkákra tépte. A nyitott ablakhoz lépett, kihajolt rajta és a tenyerébe fújt. A paplrdarabkák könnyű hópehelyként pilinkéztek alá a forró augusztusi éjszakában, Ide-oda szállongtak a könnyű szellőben és olyan sok volt belőlük, hogy Róbert az utcáig sem tudott ellátni, szeme előtt egy végtelen hosszúnak tűnő, vakító hómező terült el. Elindult rajta és tudta, hogy ez a mező az övé, nem veheti el tőle senki. Miklósi Péter fordítása Rigele A.: Bacchus, patinázott gipsz 1905, magántulajdon
/
