Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Németh István: A Kassák-család emlékezete
A másik variáns, mégpedig, hogy a Kassák család nem Zakosztolányból, hanem Du- bovanyból származott volna, már nem állja meg a helyét és azt kell hogy mondjam, a családi emlékezet nemcsak eltorzítja, hanem épp az ellenkezőjére fordítja a tényeket. Az anyakönyvek tanulsága szerint, bár később, de akárcsak Ratkócon, valóban éltek Nagykosztolányban, Dubovanyban, Petőfalván és Pecsenadyban Kassákok, azok végső soron mind Zakosztolányból kerültek egyenest vagy közvetve a környező falvakba. 1758-ban például sem Nagykosztolányban, sem pedig a többi környező településen nem éltek Kassákok. Zakosztolányban viszont nem is egy, hanem kettő, mégpedig Georgius Kassák és Georgius Kassák senior. És a korábbi években is, ha Kassákról volt szó, az mind zakosztolányi. így például, mint fentebb jeleztem, a legrégibb 1722-ből származó bejegyzés is egy bizonyos zakosztolányi Andreas Kassákról tudósít. Még könnyebb a dolgunk a mesébe illő ősszel kapcsolatban, mert nemcsak hogy egy későbbi kor törvényszerűségei szerint képzelték el az Árva megyéből elindult ős útját, letelepedését, hanem valójában abban a korban, amelybe visszaeredeteztetik, ez így, ebben a formában, ahogy azt tovább adták, nem is történhetett meg. Már csak azért sem, mert Kassák minden őse, mint ahogy az az iratokból kitűnik, jobbágy volt, s a jobbágyokat a Dózsa-felkelés leverése után Werbőczi Hármaskönyve röghöz kötötte. Azaz: a Kassák-ősöket is Zakosztolányhoz, tehát feltehetőleg ahhoz a település hez és vidékhez kötötte a szigorú törvény, amelybe később, 1722-ben a név első felbukkanásakor találjuk őket. Ez az utóbbi tény viszont így ebben a formában másra is figyelmeztet. Sőt, lehet hogy a kezünkbe adja az egész kassáki rejtély megoldását. Ha ugyanis a Kassák-ősök már a tizenhatodik, esetleg a tizenötödik században is itt, ezen a tájon, tehát Nyugat- szlovákia Felső-Vág menti részén éltek, akkor a nevük is talán itt, a szlovák etnikumban alakulhatott ki, s valójában eredeti szlovák névnek kell tekintenünk. Erre figyelmeztet a név későbbi írása és ejtése, s azok a nevek is, melyeknek a társaságában található. így például: Horák, Bubák, Dubák, Dolák, Sivák stb., amelyek valójában úgy a tizenötödik, illetve a tizenhatodik században alakultak, formálódtak, s lényegében az emberi tulajdonságokból indultak ki. Ilyen lehetett a Kasa (kása), Kásák is, amely kása-embert jelent, jelenthetett. Azaz: rossz tulajdonságot, mint ahogy például babrák, durák, túrák stb. Különben a név írásmódja és kiejtése szerint is erre lehet következtetni. Nagykosztolány és környékén ugyanis nem hosszú, hanem rövid mássalhangzóval ejtik, s később írják is a nevet. Tehát nem úgy mint az első írásos feljegyzésekben, s később a magyarban, hanem egy š-sel. Hogy mégis kettőzött, tehát hosszú mássalhangzóval írták már 1722-ben, ennek viszont nem a kiejtés, hanem az akkori írásmód a magyarázata. Mint ahogy azt megfigyeltem, az sz-t egy s-el, az s-t pedig két s-el írták, amit azután mi már (feltehetőleg elfelejtve az eredeti írásmód tartalmát), kettőzötten, tehát hosszú mássalhangzóval ejtettünk. De erről és a többi tényről, melyekről e vegyes műfajú írásban szó volt, majd később egy tudományos igénnyel és eszközökkel megírt tanulmányban szólunk, hiszen nyilvánvaló: mindazt, amiről itt beszámoltunk, bizonyítani is kell. Nyitra város címere — Altenburger Gusztáv gyűjteménye (MOL V-5 szekció)
