Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Németh István: A Kassák-család emlékezete

magyar, soha senki nem említette az idősebbek közül. A kisebbik fiú, mintha talán egyszer jött volna ilyennel, dehát a gyerekek! Nem, arra sem emlékszik senki, hogy Ratkócon éltek volna ...

— Az viszont valóban igaz, mondta, hogy a Kassákok nem Kosztolányból, hanem Dubovanyból származnak és ezért még ma is sokkal többen lakják Dubovanyt, mint az egész Nagykosztolányt. Sőt, olyan sokan, hogy már-már nem mind rokonok... Legalábbis, nem tartják a közvetlen rokonságot. Nem mondom, nem mennek el egymás mellett közömbösen, szó nélkül; ha mással nem, hát egy szóval megtoldják a köszönést, de már valóban nem rokonok ... De persze, ha maga mondja, lehet hogy valóban rokonok. De akkor távoli, nagyon távoli rokonok. És ez lehet is, mert azért a Kassákok között sohasem volt harag, de még ferde szemmel sem néztek egymásra... És a természetükben is lehet valami közös, amit úgy mondanak, hogy kassáki... Valami egyenesség... makacsság ... szívósság. Nem tudom, talán még az első világháborúban történt valahol kint a fronton, amikor elkezdett fájni az apám foga. Fájt és fájt, míg valaki azt nem tanácsolta neki, hogy fogjon egy darab bagót és rágja. Addig rágta, míg az összes foga ki nem esett neki, de az biztos, hogy soha többé nem panaszkodott arra, hogy fájnak a fogai. Sajnos, már meghalt, így nem tud elmondani semmit, de ha élne, biztos sokat mesélne nemcsak az életéről, de a Kassákokról is. Az anyám már nem sokat tud a családról, mert amikor meghalt az apám első felesége, másodszor is megnősült, s ő már nem tudott mindenről. De azt, hogy honnan is van a Kas- sák-család, azt szokták emlegetni. Leginkább a nagyanyám, ő szokta mondani, hogy Árva megyéből származunk. Merthogy, mint a mesében, valahonnan onnan föntről elindult egy szép szál legény le a síkságra, hogy megélhetést szerezzen magának, s útja során épp Dubovanyban kötött ki. Sőt, végül itl is maradt. A gazdának, akihez beállt szolgálni, volt egy lánya, akiért éppen nem verekedtek a legények. Talán süket volt, vagy mi, de a gazda nem tudta, hogy mi is legyen vele. Kényszerítse valami gazdalegényhez, s ha nem fogja megbecsülni? Nem, jobb lesz inkább a szolga. Szép szál legény, dolgos, jó szívű, nem szaladgál a lányok után — gondolták —, s végül be is házasították a családba. És jól is tették, mert ment is a gazdaság. Négy fiuk született, három házuk volt, nagy gazdasági udvaruk... Ezért is van olyan sok Kassák Dubovanyban. Hogy ebben mi az igaz, azt magam sem tudom. A nyáron elmentem Árva megyébe azzal a szándékkal, hogy hátha rábukkanunk valahol a Kassák családra. És mondta is egy asszony, hogy Biely Potokon vannak is Kassákok, csakhogy oda már nem jutottunk el. Elég sokat betegeskedem, s ott is utolért a bajom, és így végül is gyorsan szedtük a sátorfánkat, és jöttünk haza, így nem sokat tudtam meg. De ez nem is számít, mert nem kell, hogy Biely Potokon éljenek Kassákok, élnek azok sokfelé. Mert ha csak a Dubovany-i Kassákokat veszem, jutott azokból már Nagyszombatba, Tapolcsánba, Pezinokba, Rózsahegyre, Stará Túrára, Pozsonyba, Prágába és még ki tudja, hogy hová nem. A zakosztolányiak közül eljutott egy például Amerikába, egy másik meg Franciaországban kötött ki... Volt és van közöttük paraszt, sofőr, munkás, üzletes, tanító. A Kassák lányok közül van aki Pozsonyban van, tisztviselőként dolgozik. Még valamiféle építkezési vállalatnál is vannak, Péter bácsi három fia közül kettő mérnök... Van, aki egy š-el, s ismét van, aki két š-el írja a nevét. Sőt, olyan is, aki a mekcsent se használja... — mondta nagy élvezettel és őszinte örömmel Leonard Kašák, aki miután Pozsonyban segédlevelet szerzett és kitanulta a villanyszerelő szakmát, pár lépésre szülőfalujától talált magának munkát, s még ma is itt dolgozik. Közben esti tagozaton elvégezte a szakközépiskolát, és most csendes, nyugodt családi életet él. Felesége egészségügyi nővér, nagyobbik fia Tapolcsánban, a kisebbik pedig még odahaza koptatja az iskola padjait.

Peter Kašák, az élő Kassákok legidősebb tagja, hetvenhat éves és bizonyíthatólag is Kassák Lajos nagyapjának, az 1800. január 3-án született Jano Kašák közvetlen rokonának az ivadéka.

— Mióta meghalt a feleségem, már csak negyedmagammal, a kutyussal, meg a két macskával élek... Néha elballagok a nem messze lakó Szilveszterhez, máskor megáll itt a másik fiam, az aki sofőr, vagy az is, aki tanár Nagyszombatban. De különben csak olvasgatok, gondozom a házat meg önmagamat... — mondta, amikor sötét este