Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - ÚJ HANGOK - Csík Zoltán: Az öregasszony meg a kislány

Csík Zoltán

az öregasszony meg a kislány

A reggeli köd még szét sem oszlott, mikor az öregasszony széthúzta a hátsó szoba függönyét, és komótosan öltözködni kezdett. Egyedül lakta ezt a szobát.

Reggelente, ha idejében ébred, igyekszik felöltözni, hogy mire a lánya, Eszter átkopog a kis Zsuzsikával, talpon legyen.

Nem szereti, ha gyengének látják. Tapasztalta, hogy az emberek mindig következtetni igyekeznek valamire.

Néhány nappal ezelőtt azon bőszült fel nagyon, hogy miközben vejét leste, miként kezeli a fészerben a tüzelőt, elcsúszott az udvaron. Látta, hogy Lajos fura kifejezéssel az arcán igyekezett felsegíteni.

— Nem kell örülni, nem haltam meg! — tört fel belőle, s úgy gondolta, ezzel meg is mondott mindent.

Az öregasszonyt az élet tanította, bizalmatlan természetét a lányával szemben sem tudta felfüggeszteni. Mostanában úgy tapasztalta, hogy a fészerben a saját akarata szerint külön-külön raktározott tüzelő nem olyan arányban fogy, mint ahogy azt az igazság megkívánná. Párszor már utána is nézett, megállva a ház egyik kiszögellésé- nél, de eddig sem a lányát, sem a vejét nem sikerült rajtakapnia. Tegnap cselhez folyamodott. Szépen elrendezte a fát, egymáson keresztbe fektetve, hogy meg tudja jegyezni az eredeti helyzetét, a szénből pedig kis oszlopot formált, egymásra rakva a lapos briketteket. Csupa kosz volt, mire végzett vele, de munkája után mérhetetlen jóérzés támadt benne. Látta, hogy a lánya majd felfalja a szemével, mégis mosolyogva mosakodott meg.

Mire megvetette az ágyat, egészen belemelegedett az izgalomba. Eszterek már biztosan felkeltek a kislány miatt, és akkor a szén ... Halkan húzta be maga után az ajtót, ahogy a konyhába lépett. Nem tartózkodott itt senki, de hallotta, hogy a másik szobában beszélgetnek. Nem ment az ajtóhoz, tudta, hogy úgy sem értene meg semmit.

Egy pillanatra megfeledkezett eredeti tervéről és a tűzhelyhez lépett. Ropogott benne a tűz, ez kellemesen érte.

Ekkor lépett ki az ajtón Lajos. Az öregasszony maga sem értette miért, de nagyon meglepődött.

— Felkelt, Mama? Jó reggelt! — mondta látszatra nem is nagyon törődve vele, hogy az anyósa hallgat. Leemelt a székről egy ottfelejtett zakót, és sietve visszabújt a szobába.

Az öregasszony, mint akit kizökkentettek nyugalmából, a lábas után nyúlt, ami félre volt tolva a tűzhely sarkára. Az asztalra tette, megemelte a fedőjét, de nem evett.

Az első szobában a férj panaszkodott:

— Már a köszönést sem fogadja. Az ördög vigye el, az ember kedvét veszti, ha végigmegy az udvaron, vagy csak egyszerűen kilép a szobájából!

Hallották, az öregasszony kicsoszogott az udvarra. Zsuzsika az asztal lábát kerülgette, közben csacsogott magának. Még nem volt két éves sem, de már elég értelmesen beszélt. Szőke hajacskája megszépítette a szobát.

Az asszony is ideges lett.

— Azt fogd fel ésszel, tegnap járta a szomszédokat, hogy adjanak neki egy rossz szemétlapátot, mert elloptuk az új szemétlapátját. Persze, nem kapott senkitől.