Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - FIGYELŐ - Bozsaky Katalin: Monográfia a Bodrogközről

rogköz jelentős része Zemplénhez tartozott, de a Bodrogzug névvel jelzett terület Szabolcs része leit. „Ennek oka részben az, hogy a Tiszán könnyebben tarthatott tágabb környezetével kapcsolatot, mint a mocsarasabb környezetű Törökéren, ill. Határéren át észak felé.”

A felszabadulást követő reform során a Bodrogköz jelentős részét és Bodrog- zugot Borsod—Abauj—Zemplén megye területéhez csatolták. A megye területén a hajdani nyerstáj nyomai nagymértékben ma is fellelhetők.

Az első világháború után Bodrogköz egy része Csehszlovákia része lett, melyet Felső-Bodrogköz néven ismerünk.

Bodrogköz vásáros központjai: Király- helmec, Sátoraljaújhely és Sárospatak voltak.

E jellegzetes tájegység számos falujából gyűjtötte a „monográfia” anyagát Balassa Iván. Néprajzi gyűjtőmunkáját a Bodrogközben több mint két évtizeddel ezelőtt kezdte meg, s a gyűjtött anyag egy részét már publikálta is 1963-ban: Harcsai mondák címmel. (Az Oj Magyar Népköltési Gyűjtemény XI. köteteként jelent meg az Akadémia Kiadónál.)

A mostani kötetben is találunk bőven a Karcsai mondák anyagából (de itt most inkább csak kiegészítő jellegűek, hiszen nemcsak egy falu bemutatásáról van sző).

Felhasználásuk, a kötetbe történt beépítésük szinte elengedhetetlennek tűnik, hiszen ennek a műnek a nép által elmondott történetek, elbeszélések, — vagy a szakirodalom által meghatározott terminussal jelölve — mondák alkotják a fő vázát, lényegi alapját.

A Magyarországon végzett kutatások arról tanúskodnak, hogy legalaposabb a néphit és monda viszonyának vizsgálata. Nyilván a hiedelemmondák nagymérvű elterjedése, s a mai napig élő voltuk adott okot erre. Számuk szinte mindenütt felülmúlja az egyéb alcsoporthoz sorolható mondákét, ami viszont azzal magyarázható, hogy a hitvilág a nép szellemi kultúrájának legkonzervatívabb része. Áthatja a mindennapi élet számos jelenségét: így nagymértékben befolyásolja a nép történeti szemléletét is. Ez derül ki Dobos Ilona Tarcalon végzett mondakutatásaiból is: „A folklorizálódott történeti anyag szorosan összefügg a hiedelemvilággal; a legtöbb mondánál alig lehet eldönteni, hogy a történeti, vagy a hiedelemmondák közé soroljuk-e?”

Hasonlókat tapasztalt gyűjtés közben Balassa Iván is. „Mindegyik hiedelemmonda mindig a legszorosabban kapcsolódik a valósághoz, a mindennapi élethez.” Szerinte a monda a mesénél is erősebben gyökerezik a népi tudatban és a „legszorosabb kapcsolatban van a hitvilággal”. A hitvilág azonban csak bizonyos események kapcsán nyilatkozik meg, és nem is minden eleme alkalmas arra, hogy mondaelem váljék belőle. „Egy-egy mondát éppen a benne meglevő természetfeletti elem éltet, mert az a hitvilágból ismert. Más oldalról a monda megszabott, reális környezete igazolja a hitvilágot. Ez a kölcsönhatás addig tart, amíg a hitvilág valamilyen formában él, sőt még tovább is, mert a monda zárt formája konzerválja a hitvilág egyes elemeit.”

A hiedelemmondákban és mesékben egyaránt jelen van a valóság és a természetfeletti ötvöződése. A mesében azonban a túlvilág csak helyileg van távol, tehát elérhető, míg a mondában a túlvilág nem az élő ember sajátja. A monda hőse különbözik a mesehőstől, „nemcsak társadalmi állásában, hanem sorsában is.”

A hiedelemmondák és a valóság szoros kapcsolatára utal az a tény is, hogy a legtöbb karcsai mondában a cselekvés időpontját is megjelölik, vagy utalnak rá (ellentétben a történeti mondákkal, ahol az időrend megbomlása a jellemző).

Balassa Iván „Karcsai mondák” című gyűjteményét a néprajzi szakember tudományos stílusában szerkesztette. Szakmabeliek és érdeklődők számára egyaránt értékes és jól használható elemzőtanulmány „vezeti be” az összegyűjtött mondákat.

A Lápok, falvak, emberek című kötetben a szerző hangot vált. A tudományos stílus helyett — mindenki számára egyaránt élvezhető — elbeszélő módszert használ; egy pillanatra sem feledkezve meg a történelmi, néprajzi és társadalmi hitelességről. Ezt a hitelességet úgy igyekszik minél teljesebbé tenni, hogy számos esetben a háttérben marad. Saját mondandója mintegy kommentár „csak” a nép közvetlen elbeszélése mellett. Alapos és fáradhatatlan gyűjtőmunkája tette lehetővé, hogy szinte csak a bodrogköziek mondáinak egymás mellé sorakozta- tásával érzékletes képet kapunk e jellegzetes tájról. (Főleg a Géresen, Lukán,