Irodalmi Szemle, 1976
1976/10 - JEGYZET - Chmel, Rudolf: A fiatal írók egysége
a fiatal írók egysége (Jegyzet az európai szocialista országok fiatal íróinak találkozójáról) A fiatal Írók műveiről szólni annyi, mint a legjelemvalőbb Jelenről. A fiatalság, persze, nem esztétikai kategória; biológiailag sem határozható meg pontosan, hiszen a sző* ródás még így is nagy ívet mutathat. A mi esetünkben a fiatalságot inkább az akarat kategóriájaként jellemezzük, pontosabban az európai szocialista országok fiatal íróinak egymást-megismerési és -megértési, egymáshoz-közeledési vágyaként. Alapjában véve- így Jellemezhetnénk az európai szocialista országok fiatal íróinak a Magyar írószövetség által szeptemberben megrendezett találkozóját; ezt a nem csupán baráti, hanem munkajellegű hasznos és ösztönző találkozót, melynek eredményei a közeljövőben a mi Irodalmi életünkben is tükröződhetnek. És mivel az első ilyen szintű közös találkozóról Volt szó, még a közös nyelv megtalálása is mintha feszélyezett és akadozó lett volna. A szervezők — fiatal magyar írók a Magyar Írószövetség védnöksége alatt — nem hagyatkoztak kizárólag a kétnapos hivatalos tanácskozásra, amely Nyugat-Magyarország- szép történelmi városkájában, Kőszegen zajlott le. A további városok — Sopron, Veszprém, Pécs, Budapest — megtekintése, valamint a viták és beszélgetések során, tisztázódtak a nézetek és javaslatok. A találkozó közvetlen célja az volt, hogy hozzájáruljon az európai szocialista országok fiatal irodalmának kölcsönös megismeréséhez és összehasonlításához, különös tekintettel az emberi kapcsolatok ábrázolásának problémáira. A megbeszélések során kitűnt, hogy ennek az igényes, bár eléggé általánosan megfogalmazott célnak a meg- hyugtató realizálásához hiányzik néhány alapvető előfeltétel. A fiatal íróknak a szomszédos irodalmakról alkotott képük teljességgel elégtelen. Ezt az állapotot, amely nem felel meg a szocialista országok más területeken való együttműködési szintjének, részint a baráti országok fiatal irodalmaival rendszeresen foglalkozó szakértők és fordítók hiánya, részint pedig az olyan folyóiratok hiánya okozza, melyek nyomon- követnék a szocialista országok fiataljainak művészetét, de a személyes kapcsolatok,, kiadványok és folyóiratok következetes cseréjének hiányáról is beszélhetnénk itt. Igaz ugyan, hogy a szocialista országok fiatal írói sok tartalmi-formai problémával birkóznak, de az információk és irodalmi értékek kölcsönös cseréjének fékezése — abban az időben, amikor a társadalmi elkötelezettség bonyolult kérdéseire keressük a feleletet — a fiatal művészek egységesítésére tett erőfeszítések rezignációját jelentené. Az ülés és a baráti beszélgetések a kölcsönös megismerés égető szükségességéről és rendkívüli érdeklődésről tanúskodtak, s arról, hogy e munkából személyesen is ki akarják venni a részüket. Nem volna hát jó ezt a kedvet és energiát protokoll-listákba fojtani... Az első érdekes kezdeményezés, mely türelmetlenül jelzi a megismerési lehetőségek: egyikét, a fiatal magyar írók tervezete, akik egy kiadványt is megjelentettek, Keleti Golf-áram címmel. A könyv a szocialista országokról szóló útijegyzetek gyűjteménye,, és így bizonyos értelemben az első hidat jelenti, amely — ahogyan a bevezetőben áll — a szomszédos szocialista országok életének, kultúrájának tüzetesebb megismerését, a szellemi közeledést akarja szolgálni: „Hogy otthon legyünk szomszédaink között. Hogy ezáltal magunkat is jobban megismerjük. Azt valljuk, hogy ismeretünk is hiányos,, ha keveset tudunk azokról a népekről, melyekkel évszázadok óta együtt élünk, melyekkel a jelenben a szocializmus közös célkitűzései kapcsolnak össze bennünket.” Lé- nyegretörő és valóban sürgető a fiatal nemzedék hangja: „Egy nemzedéket képvisejegyzet
