Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Nesvadba, Josef: Dudóka

— Itt van ez a szélhámos, ez a marhaság, amiről már beszéltem neked... Szét tudod szerelni? Tudsz valakiről, aki képes erre? Mert úgy látszik, a feltaláló közben meggyógyult, s megfeledkezett a pszichofonjáról.

— Vagy már nem lel örömet abban, hogy bolondot csináljon az orvosából — a feleségem olyan utálattal érintette meg a pszichofont, mintha kígyó lenne. — Micsoda hü- lyeségl Hogyan működne az az adóállomás? Honnan a csodából venné a hangokat? Hogyan alakítaná át őket szavakká? Ha sugározna Is egyáltalán, honnan venné tőkéiét rs pszichiátriai ismereteit? Ilyesminek csak egy született műszaki antitehetség dőltet bo ...

Az én fiam sosem volt tehetségtelen — csillapította őt anyám. — Inkább segítened kéne neki, főleg most, hogy itthon vagy ...

— És lopod a napot... — toldotta meg Ruth, így hívják ugyanis a feleségemet, s elindult pelenkát mosni.

Anyám tovább fontolgatta a dolgot.

— Ha tényleg nem segít, és te magadtól rájössz mindenre, minden dicsőség és jutalom egyedül téged illet, nem kell vele osztozkodnod... — Egyelőre azonban nem várt rám dicsőség. Másnap magához hívott az igazgatóm és magyarázatot kért arra, hogyan indulhat el egy magnetofon önmagától és rémlsztheti meg az egész intézetet, s hogy az elmúlt napokban miért kezeltem olyan kevés új beteget. Mariant ugyan nem említete, de gyanakvó képet vágott. Nehezen magyaráztam volna meg, mi akasztott meg munkámban.

Rossz hangulatban tértem haza.

— Holnap elviszem a készüléket az Akadémiára. Mindent elmondok, hadd tanulmányozzák át szaktekintélyek... — mondtam a feleségemnek. Utcai kosztümben, gyerekkel a karján várt rám.

— Fölösleges. Megcsináltam — tette elém a készülék kazettás részét. Ezzel egyidőben egy fiatal fiú szájából saját szavamait hallottam; megismertem serdülőkori hangomat.

— Holnap elviszem a készüléket az Akadémiára. Mindent elmondok, hadd tanulmányozzák át szaktekintélyek... — mondtam mutált hangon, s még halkan hozzátettem:

— minden dicsőség és jutalom engem illet, ahogy anyuka mondta ...

— Micsoda hülyeség ez... — iparkodtam kézbe kaparintani a találmányt. Biztos voltam abban, hogy semmi ilyesmire nem gondoltam, nem szándékoztam becsapni a feleségem. A készülék helyett gyermekünket nyomta a kezembe.

— Ez nem hülyeség, ez a te pszichofonod — kapcsolta be, s fölhangzott az én délutáni beszélgetésem az igazgatóval.

— Ezer bocsánat, igazgató úr, nem rosszalkodok többé, kedves apuka és anyuka, mindig csak örömet akarok szerezni maguknak, ha megdicsérnek, az nekem mindennél többet ér. Az a készülék közönséges magnetofon volt, eldobhatom, egyáltalán nem érdekel. Csak ne haragudjon, hiszen becsüljük, becsüljük egymást... — éreztem, hogy elvörösödök. Igazán mindig udvarias vagyok feletteseimmel szemben, gyereknek is mindig engedelmes voltam, de ez már aljasságtól bűzlik. A pszichofon szerint térden- állva csúsztam az igazgató előtt, noha én mindig megőriztem emberi méltóságomat.

— Tönkretetted a készüléket! Ezt a szalagot te játszottad föl...! — mondtam dühösen.

— Sőre! Rossz néni... — toldotta meg gyerekhangon a pszichofon.

Nyomban megbántam előbbi szavaimat. Ruth fogta mit sem értő gyermekünket, s a készüléket kettőnk közé lette az asztalra.

— Mindössze két relét csináltam meg benne, s mindjárt téged kezdett közvetíteni. Mindent kamaszhangon. Fiatalabb korodba nem tért vissza. Csakhogy idefigyelj: én jól ismerlek. Nemcsak az anyuka serdülőkorú elkényeztetettje vagy, hanem emellett jó társalgó, érett, szorgalmas férfi. Problémája mindnyájunknak van. Csakhogy a pszichofonnal állandóan erre kellene gondolnom. Szüntelenül rövidnadrágban látnálak. Ezért úgy döntöttünk — emelte egészen az arcához a kis Ruthot, aki csak most élénkült föl, most nevette el magát igazából —, hogy válaszút elé állítunk. Vagy ml, vagy ez a találmány... — s szabad kezével lassan kinyitotta az ablakot. Az ördög- völgyi új negyedben lakunk a tizenkettedik emeleten. A mai napig nem tudom, ki dobta 3<i a készüléket az ablakon. Lehet, hogy tényleg nem élhetne vele az emberiség. Képzeljék csak el, felszállnak egy repülőgépre, és a pszichofon elárulja, hogy a pilóta