Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Kuczka Péter: Poznani levél

tekintenek a mai tudományos-fantasztikus elődeinek, honnan származtatják a műfajt, kiket tekintenek klasszikus képviselőinek.

A tudományt hangsúlyozó meghatározások Vernével, Poe-val, Mary Shelleyvel, de legkorábban Cyrano de Bergerac-kal kezdik a sort; a másik csoport a népmesék, mítoszok, ősi eposzok fantasztikus elemeire, ötleteire, gondolataira, látomásaira hivatkozik, Homéroszra ugyanúgy, mint a Bibliára, a Rámajánára ugyanúgy, mint a Kalevalára.

Akár az egyik csoportnak van igaza, akár a másiknak, annyi bizonyos, hogy a science fiction és a természettudományos megismerés szorosan összefügg, és a sci-fi, egész története során, állandóan ihletet kapott a tudománytól, ötleteket merített eredményeiből. Ne szűkítsük a tudomány fejlődését az utolsó 200—250 évre. Igaz viszont, hogy az utolsó két évszázad és különösen a tudományos-technikai forradalom hozta a science fiction hatalmas fellendülését.

Hatalmas fellendülést említettem és ez egyáltalán nem túlzás. A világ minden országában rengeteg tudományos-fantaszitikus könyv és folyóirat jelenik meg; egyedül eiz Egyesült Államokban a könyvkiadás 10 százalékát jelenti a science fiction. A könyvek mellett meg kell említenünk a filmeket, tv-sorozatokat, drámákat, zeneműveket, képző- művészeti alkotásokat, de szólnunk kell az amatőrök által szerkesztett és kiadott kis magazinok (fanzine a nevük) átláthatatlan tömegéről is.

Az óriási „termelés” mögött nagyon jól kitapintható az olvasói, „fogyasztói” érdeklődés és igény. Nincs és nem is volt soha olyan irodalmi vagy művészeti irányzat, amelynek annyira szervezetit olvasótábora volna, mint a sci-finek. Nincs helyem részletezni ennek okait, csak annyit említek, hogy a sci-fi témái, mondandói ugyanakkora szerepet játszanak az olvasók tömörítésében, mint az, hogy a scl-fit az igazi irodalomból nagyon sok helyen kirekesztik, perifériára, vagy ahogyan Lem mondta, „gettóba” szorítják, és így a magukat kisebbségben érző olvasók szükségszerűen keresik egymás társaságát. Az olvasók klubokat, egyesületeket, szervezeteket alakítanak, magazinokat jelentetnek meg, vitákat, író-olvasó találkozókat, nemzeti és nemzetközi konferenciákat szerveznek, tanulmányokat írnak, kidolgozzák a sci-fi saját értékrendszerét és véleményükkel írókat buktatnak meg vagy emelnek magasba. Tegyük hozzá, hogy a science fiction alkotói maguk is részt vesznek ebben az olvasói „mozgalomban”, gyakran ott kezdik pályafutásukat, miként Bradbury, Asimov, Pohl, Kornbluth, Gérard Klein és mások is, „amatőrök”-ből váltak világhírű írókká.

Európában a science fiction híveinek szervezkedése 1968-ban indult meg, némileg ellenzékben a nyugati országokat elárasztó amerikai sci-fivel szemben. Az első európai kongreszust az olaszok rendezték Triesztben, 1972-ben; a másodikat a franciák Gre- noble-ban, 1974-ben.

Az európai szervezkedés mellett a szocialista országok tudományos-fantasztikus irodalmának írói és esztétái is megkezdték konzultatív tanácskozásaikat. Az elsőt 1971-ben Budapesten rendezte a Magyar írók Szövetségének tudományos-fantasztikus irodalommal foglalkozó munkabizottsága. Ezt követte 1973-ban egy tanácskozás Poznanban.

Mire jók, mit szolgálnak ezek a tanácskozások, konferenciák, kongresszusok? Választ kapunk kérdéseinkre, ha megnézzük, hogy milyen volt a poznani Eurocon 3.? Mi történt ott?

Poznanban körülbelül háromszázan jelentek meg Európa 23 országából, írók, művészek, filmrendezők, könyvkiadók, kritikusok, de ott volt például Alekszej Leonov űrhajós is, a szovjet küldöttség tagjaként. A „nagy áramkörbe” az angol Brian Aldiss, a francia Pierre Barbet, az orosz Jevgenyij Brandisz, a svéd Sam Lundwall, a spanyol Luis Vigil, a dán Jon Bing éppen úgy bekapcsolódhatott, mint a magyar Csernai Zoltán, a cseh Josef Nesvadba, a román Adrian Rogoz, az NDK-beli Günther Krupkat, vagy a bolgár Ljuben Dilov, hogy csak néhány fontosabb személyiséget említsek.

Az ilyen kongresszusok hatása szinte felmérhetetlen. Távoli országok írói, művészei, kiadói és olvasói találkoznak a kölcsönös megértés és barátság jegyében. A személyes ismeretségek közelebb hozzák egymáshoz a kultúrákat, megmutatják az eltérő és a közös vonásokat és értékeket. De nemcsak erről van szó. A kongresszus vitáiban különböző nézetek ütköznek össze és hatnak egymásra. A résztvevők véleménye szerint a science fictionnak, mint a művészetnek és irodalomnak általában az emberiség