Irodalmi Szemle, 1976
1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Parnov, Jeremej: Perzsia védőpajzsa
Jeremej Parnov Perzsia védőpajzsa (Jegyzetek a tudományos fantasztikumról) Indulatos levél Ismeretes, hogy a fantasztikum nagy népszerűségnek örvend az olvasók, de főleg a fiatalok körében. Vajon helyes-e ez? A fantasztikum az olvasót elvonja a haladó problémáktól, magával ragadja őt egy titokzatos világba, abban a korban, amikor az emberiség még sok „földi” problémát sem oldott meg. Nem beszélvén arról, hogy a tudományos fantasztikum tulajdonképpen nem is bizonyul tudományosnak. A képzelet szüleménye, nem komoly megismerésen alapszik. A kortársainkról — a jelen embereiről, akiknek élete egyre fényesebb és elbű- völőbb bármilyen fantáziánál — szóló kiváló művek — az olvasónak szerintem erre van szüksége. I. Szmirnov, építész Igen, olykor ilyeneket is hallhatunk a tudományos fantasztikumról. Szerencsére az ilyen vélemény, mint amilyen I. Szmirnov olvasónké, nem gyakori. Levelére az újság hasábjain keresztül szeretnék válaszolni. Két szemrehányást is tesz. Az első: a fantasztikum elragadja az olvosót az élet fontos problémáitól. A másik: a fantasztikum nem tartalmaz semmilyen tudományos információt. Nos, lássuk csak közelebbről... A varázslatos elixír 1972-ben Bjurakánban szovjet-amerikai szimpózium folyt „Kapcsolat a Földön túli civilizációkkal” címen. A részvevők arra a közös véleményre jutottak, hogy a legcélszerűbben összpontosítani kell az óriási erőfeszítéseket azon civilizációk kutatására, amelyeknek technikai erőforrásai egyenlőek a Földiéivel vagy fölülmúlják ezt. Szándékosan emeltem ki ezeket a tudományos fantasztikus irodalomból is ismert gondolatokat. Lám, milyen észrevétlenül vetül át a fantasztikum a mindennapi életbe. Az űrhajós, a szkafander, a súlytalanság — sajátos kifejezései a tudományos fantasztikumnak, Jurij Gagarin útja után azonban a tudományos nyelv és a köznyelv is magáévá tette őket. A fantasztikum szerepét a haladó, rohamosan fejlődő világban nehéz felmérni. A fantasztikum előkészíti a nagy nyilvánosságot a legközelebbi tudományos-műszaki csodára. Talán ennél az oknál fogva fogadta az emberiség az első mesterséges holdat, az első Föld körüli repülést, az ember leszállását a Holdon mint valami régi, csak éppen újjászületett dolgot? Biztos vagyok benne, hogy egy szép napon az újságok hírt adnak majd arról, hogy megteremtették a kapcsolatot egy Földön túli civilizációval. S ezt a hírt minden különösebb csodálkozás nélkül fogadjuk majd el. Végül is mi nagyra becsüljük az emberiség történelmének e nagy eseményét, de nem képeszt el bennünket váratlanságával, mert már felkészítettek bennünket rá. Kezdetben a fantasztikummal, később pedig a fantasztikummal és a tudománnyal.
