Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Turczel Lajos: Irodalmi kislexikon
hangot ütött meg, amelynek a hatását Kölcseyig lehet érezni. Filozófiai és erkölcsnevelő versei is figyelemre méltóak. Költészetét általában nagy formakultúra, virtuóz rímtechnika és újszerű képgazdagság jellemzi. Igen értékes — nyelvileg és történelmileg egyaránt — a levelezése is. Szlovák (illetve bibliai cseh) nyelvű leveleket is írt és néhány vallásos cseh éneket magyarra fordított. Műveinek kritikai kiadását Eckhardt Sándor rendezte sajtó alá (Rimay János összes művei, 1955). Rozsnyai Kálmánná (Losonc, 1885. I. 19. — Nógrádverőce, 1940. IV. 30.): költő. Legtöbb munkáját Nil néven írta. Az első világháború idején pacifista verseket írt. Sándor László (Budapest, 1909. III. 20.------------): publicista, kritikus és irodalomtörténész. A harmincas években Losoncon élt, ahol részt vett az Indulás című progresszív diáklap létrehozásában, szerkesztője volt a Figyelő-nek és vezetője a Tűz néven alakult népfrontos kulturális egyesületnek. 1935-től a Korunk szlovákiai szerkesztője volt. A cseh, szlovák, orosz és ukrán irodalomra összpontosító műfordító tevékenysége is jelentős. A Magyarországon kiadott Sáfáry László-kötetnek (Korforduló, 1969) és Vozárl Dezső-kötetnek (Varázslat nélkül, 1972) a válogatója és előszóírója. Scherer Lajos (Överbász, 1874. IX. 16. — Kiszombor, 1957. II. 16.): szerkesztő. A húszas évek közepén történt kényszernyugdíjazásáig magyar—német szakos gimnáziumi tanárként működött Losoncon, ahol 1921-ben megindította és 1932 elejéig hősies erőfeszítéssel szerkesztette A Mi Lapunk című cserkész- és diáklapot. A régi vágású lapként induló A Mi Lapunk az 1925—26-os évfolyamoktól kezdve meglepő változáson esett át, és az akkor fellépő sarlós nemzedék központi fórumává, szellemi műhelyévé vált. „Érdemes kinyitni ennek a folyóiratnak az évfolyamait és megrajzolni belőlük azt a fejlődési vonalat, amely a szlovenszkói magyar ifjúság lelki átalakulásának hű tükrét nyújtja...” — írja A Mi Lapunkról Krammer Jenő 1934-ben. Hasonló méltatás ős értékelés olvasható Szalatnai Rezsőtől is a „Scherer Lajos és A Mi Lapunk” című visszaemlékezésében (Irodalmi Szemle, 1969. évi 3. sz.), amely a kitűnő szerkesztőről és lapjáról részletes képet rajzol. Simándy Pál (Igrici, 1891. I. 5.------------): író és publicista. A Magyar Tanácsköztársaság emigránsaként 11 évet töltött Csehszlovákiában (Losoncon), és aktívan részt vett a kibontakozó kisebbségi irodalmi életben. Ő elapította meg a losonci Madách Kört és Komlós Aladárral szabadegyetemet is szervezett. Losoncon három könyve jelent meg: A magyar kálvinizmus útja, 1927; Siralmak könyve (elbeszélések, 1928); Az elsikkadt hegyi beszéd (tanulmány, 1932). Magyarországra való visszatérése után a népi írók mozgalmához tartozott és Bajcsy—Zsilinszky Endre közeli munkatársa volt. i Sükey Károly (Bukarest, 1824 — Losonc, 1854. I. 18.): író. Az 1840-es években lép fel és jelentős szerepe van a forradalom előtti haladó írócsoportosulásokban. Verseket, kritikákat, esztétikai tanulmányokat írt és sokat fordított (angolból, franciából és németből). Néhány alkotását németre és oroszra is lefordították. 1853-tól haláláig gimnáziumi tanárként működött Losoncon. Szabó Lajos (Ipolybél, 1901. V. 12.------------•'): költő. A Hontvári Szabó nevet is használta. Verseit főképp református egyházi lapok ős egyéb kiadványok közölték. Szabó Lajos (Losonc, 1908. VII. 16.------------): író. Az ő szépprózai munkái is református egyházi lapokban jelentek meg. Szeberényi Lehel [Losonc, 1921. VI. 19.------------): író, a mai magyarországi prózairodalom népszerű képviselője. Ismertebb művei: Fehér arany (kisregény, 1950); Napkelte (regény, 1951); Szalmácska (regény, 1956); Kárhozat küszöbén (elbeszélések, 1964); Jeromos, a kőfejű (regény, 1966); Tibiké Tartaroszban (regény, 1969). Turczel Lajos (Szalka, 1917. IX. 2.------------): Irodalomtörténész és kritikus, a Komenský Egyetem magyar tanszékének tanára. Művei: írás és szolgálat (1964); Két kor mezsgyéjén (1967). Több antológia összeállítója és előszóírója. Tankönyveket is ír.