Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - ÚJ HANGOK - Csáky Károly, Cuth János, Hajós László, Kertész Gábor, Kiss József, Lacza Tihamér, Lunczer Gabriella, Poór József, Süli Gabriella, Somos Péter, Soóky László, Szigeti László, Vajkai Miklós: Versek és novellák
Róluk lévén szó, beszélhetünk-e csoportról olyan értelemben, mint ahogy a Vetéscsoport esetében az már nyilvánvalóvá vált? Vajon más alapokról indulnak-e ők, mint mi? Rokonítható-e indulásuk és törekvésük az elmúlt öt esztendőben jelentkező-induló fiatal szlovák Írók törekvéseivel? Mindezek olyan kérdések, amelyek talán valóban megérdemelnének egy elemző tanulmányt. Az alább következő írások persze nem adnak, nem adhatnak teljes képet róluk. Mégcsak számbelileg sem: nem szerepel itt a verseivel több-kevesebb rendszerességgel jelentkező Bodnár Gyula, a közelmúltban pedig már Szarka László és Kövesdi Károly, s legújabban Kálmán Zsuzsa és Neszméri Sándor jelentkezésére is oda kellett figyelnünk. Életkorban és életérzésben, valamint szociális helyzetüknél fogva, miként a Vetéscsoportbeliek, ők is aránylag heterogén társaságot, a legkülönbözőbb közösségek problémáit képviselik-hirdetik írásaikkal. Közülük a 17 éves Süli Gabriella még gimnazista, a 19 éves Kertész Gábor főiskolára készül, a 22 éves Lunczer Gabriella és Hajós László, a 23 éves Molnár László és Somos Péter jelenleg főiskolások, a 24 éves Vajkai Miklós, Soóky László és Kiss József, valamint a 28 éves Cuth János munkások, a 25 éves Poór József nevelő, a vele egyidős Csáky Károly tanító, a 26 éves Szigeti László újságíró, Lacza Tihamér pedig mérnöki oklevele megszerzése után jelenleg kötelező katonai szolgálatát tölti. Többen közülük már most, indulásuk idején sem esküsznek egyetlen műfajra. Tudunk például Szigeti Lászlónak és Vajkai Miklósnak a napi publicitás szintjét meghaladó irodalmi riportkísérleteiről, Molnár László, Lunczer Gabriella és Lacza Tihamér esszékísérleteiről, Kiss József és Soóky László prózakísérleteíről. Egy baráti beszélgetésen hangzott el a közelmúltban az a kijelentés, miszerint irodalmunk az ígéretesnek induló, de idejekorán megrekedt, derékbatört életművek irodalma. Vajon hányan „gyarapítják” majd az összeállításunkban szereplők közül az említettek listáját? Vajon hányan mozdulnak el közülük az indulás ösztönösségétől a tudatos munkára épülő és kiapadhatatlan forrásokból táplálkozó irodalmi alkotások felé? És kik lesznek ezek? Nem tudom. Az általam ismert írásaik, próbálkozásaik alapján persze levonhatnák bizonyos általánosabb érvényű következtetéseket, tudnék belőlük jósolni, jövendölni. Jóslás és jövendölés helyett inkább a barátságomat kínálom föl nekik. Mert barátságunk közös fórumon történő közös gondolkodásra, a legszigorúbb értékrenddel megítélt, kemény munkára ösztönző barátság lesz. Vajon elfogadják-e? — tóth l. — Csáky Károly változatok átváltozás jöttem hó-mezőkön által kezemben tűzzel élek kőlapok alatt vad mélységek szélén járok kő-kockákon aszfalt alá süllyedt temetők felett mellettem fennakadt rezdülések esték halk egyhelyben topogása megyek dideregve s árnyékom keresem a játszótereken most hirtelen tágul a tér a nap felé én meg észrevétlen belé zsugorodom
