Irodalmi Szemle, 1975

1975/9 - FIGYELŐ - Bába Iván: Csoóri Sándor: Utazás félálomban

romániai magyar irodalmat, Páskándi Géza, Farkas Árpád, Vári Attila alkotásait.

Sok megfontolandó gondolatot és itt- ott talán vitatható megállapítást tartalmaz a Duna-völgyi párbeszéd. A kötetet végigolvasva egy gazdag életpálya tárul elénk, mely magában hordozza egy nemzedék indulását, harcát, szétrajzását, egymással való vitáikat, harcukat, szövetkezéseiket. Egy figyelmet érdemlő nemzedék hangja szól belőle, amelynek Balogh Edgár mellett többek között Fábry Zoltán, Győry Dezső, Szabédi László, Tamási Áron, Illyés Gyula, Jócslk Lajos, Nagy István a tagjai. Fiatalon vitatkoznak egymással, de a kiteljesedő életművek egyre közelebb hozzák őket egymáshoz. Fábry Zoltán és Balogh Edgár vitája a Sarló időszakában közismert. 1967-ben azonban a szerző Stószra indul — „lelki zarándokútra”. „Fábry Zoltánt olvasom, s tudom, mi vesz körül, mit szeressek és mitől óvakodjam kívül és belül... A mi nyelvünkön, a mi témaköreinkben Stósz a lángostor, mely katarzisra késztet minden — akár leghalványabb — nacionalista önzéssel, faji elfogultsággal, kalandoremlékkel és katasztrófafelelőtlenséggel szemben, s ugyanakkor egyben és elválaszthatatlanul, fel is bátorít a magunk teljes emberségére, mivel be tudunk állni egyenrangúan más népek közé, alkotó együttesben békéért és szocialista humánumért.”

Balogh Edgár életeleme, lényege a tett, a cselekvés. Lapot szerkeszt, kultúrát szervez, tanít — hatni akar: „hogy az ember egykori dolgairól meg terveiről írogat, s magától az írástól valamiféle csodákat remél, önmagában semmi. Papír. Egynapi hatás erre-arra, s vége. Ennél különb volt a cselekvő szenvedély, a többnyire meg sem írt vagy csak alátámasztásul közölt megokolás, a munka. Nem gondolok most nagy történelemre, azt csak együtt alakíthatja egy kor, egy nemzedék minden ereje. Kis történelemre, finnyásan mondva mikroszociológiára hivatkozom ..

A cselekvésnek, a munkának a szolgálatában születtek ezek az írások. Tanulságul mindnyájunk számára.

bába Iván

Csoóri Sándor: Utazás félálomban

„Havasi emberek megfigyelése, miszerint a viharban eltévelyedettek akkor kerülnek végveszélybe, ha már hátrafelé sem tájékozódhatnak, mert lábuk nyomát a hó befújta.”

[Sütő András: Nagyenyedi fügevirág)

Az új Csoóri-kötet műfaja meghatározhatatlan. Naplójegyzetek, vallomások, bevezető előadások, kritikai írások, elmélkedések műfaji kereteket túllépő sora alkotja a kötetet, s a témák sokaságában az összekötő szál kulturális-nyelvi hagyományaink gyűjtése, átértékelése, mai kultúránkba való beillesztése.

Csoóri előző próza kötetében (Faltól falig] is ezekkel a problémákkal birkózott, viaskodott. A korszerű magyar műveltség pilléreit kereste s találta meg a népművészetben, népköltészetben: „A műveltség első fokon önismeretet jelent. Gondoljuk csak el: micsoda gazdag s kiérlelt önismeret halmozódott föl népi műveltségünkben! Az élet minden mozzanata a legerősebb fényben mutatkozott meg: szerelem, halál, házasságtörés, betyárhűség, jobbágysors, dévajság, bosszú és bosszúállás, egyszóval minden olyan érzelmi és szenvedélyrendszer, amely egy népet jellemez." önismeretünknek, tehát műveltségünknek ezt az alappillérét igyekszik az őt megillető helyre illeszteni, tudatunkban és kultúránkban egyaránt. „Irodalomtörténetünk eddig csak leereszkedő nagyrabecsüléssel, az ártatlanság nak, a hamvasságnak kijáró tisztelettel foglalkozott a népköltészet esztétikai értékeivel.” Holott — folytathatjuk Csoóri gondolatmenetét — nem leereszkedni kell a népköltészethez, hanem megismerni, megismertetni, s akkor már a „magasabb kultúrába” való beemelésének a mozzanata is elmaradhat, mert a népi kultúra erejénél fogva annak részévé válik.

Az Utazás félálomban írásai ugyanezeket a kérdéseket taglalják, több oldalról körüljárják, elemzik. A népköltészet, népi kultúra az író állandó témája. Csoóri Sándor a jelen és a jövő érdekében m}il- tat épít, hagyományt gyűjt, újabb mozaikokkal gazdagítja hiányos önismeretünket, kiegészíteni igyekszik hagyomány.a-