Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - Bede Anna: Hajdani sugárzó arcom - ljubomir Levcsev: Szavak a kötélről
Bede Anna hajdani sugárzó arcom Hajdani sugárzó arcom jéggyöngy-pártától beragyogva szélvihar-véső véste boldog bálvánnyá magasodva Hajdani nyugalmas arcom csatorna-gőz lehelletében ázalag-élet foszlás fullasztó szédületében Hajdani álmodó arcom szálló fürjeknél magasabban gyógyíthatatlan távol halálnál fájdalmasabban Ljubomír Levcsev szavak a kötélről Mivel a kiskapuk akár az akasztófák: őt ide akasztották, szülői küszöbe fölé. Miért? Kaput kitéptek, az se legyen útban, kötél meg volt a kútban. Hogy elrettentsenek!... Utána ködbe tűntek! Ködbe tűntek! Az éjszaka ködébe, a futó SS-ek. A vak világban gyilkosok, nevetlenek. Miért is kellett látnom oly korán embert, ki ingadoz kötélen, mint inga jár ki és be otthonába, hogy holtában se lenne tétlen. Nagy hősi híre nincs nevednek, mégis, rettenetes a büszkeség: a szabadságot büntették meg benned. De íme! Más szél fuj már, a mi korunké, végre. Ez elringatja öt és kilendíti néha feledésbe. De megjelenik váratlan megint. Az asszonyok sikoltanak. És belecsikordulnak fogaink. Ki ölte meg Petőfit? És Botevet ki ölte meg? És ki ölte meg Lorcát? Bábelt ki ölte meg? Illendően a telt villamoson egy ősz pribék előtt nem álltam fel vajon? Tisztán akarom látni: érvényesül-e még világmegtorló törvénye a földnek? Ares megöli-é ma is azokat, akik másokat megöltek? Az elévülés nem érdekel engem, de itt és most én mindent akarok! S keményen így idegzetemből grádicsot rakok s az akasztottat leveszem a fáról, jövőnk és jövőm kapujáról. Nagy László iordítása
