Irodalmi Szemle, 1975

1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Kecskés László: A Komárom környéki halászat

hanem vidám kedvvel virradt hajnalára. Minden áldás legyen a mi víg napunkon, búbánat ne érjen, ezeket kívánom Ez versemnek ólja

Kik az égben vannak, megoltalmazója. Én kis fülemüle azért hangicsálok Hogy most már egy kis bort iszok.

Mindenek vigadnak, hogy békével mára futottunk,

Halászoknak vidám napjára,

Apollóval együtt bársei múzsái örömet zengenek ezeknek hárfái:

Bn is hát ezekkel kívánom, hogy minket Éltessen a nagy ur, soká érjünk véget!

Szerencsétlenségbe senkit ne okozzunk,

Tőlünk minden bajt messze távol tartsunk,

A nagy isten legyen mindég vezérelőnk, ez világi életünkben mindég igaz őrzőnk,

Ahol vagyunk vigadjunk,

Örök dicsőségben;

Öröm és vigasság töltse be szivünket,

Ez iszonyú nagy kedv vidítsa lelkünket;

Mert ez a nagy nap mireánk elkerült.

Az halászok napja kegyesen felderült,

Kívánom, hogy éljél drága szép napokat,

Számlálj esztendőkhöz esztendőket sokat,

Terjedjen el mireánk az Isten áldása,

Mint a sűrű harmat nyári iczcsakába Bn kis fülemüle azért hangicsálok Hogy most már egy kis bort iszok.”64

A bor meghozta a jó hangulatot és sorra vették a halászok kedves dalait. Közülük Herman Ottó az alábbiakat jegyezte fel:85

„Komáromi domború híd alatt,

Nyárson süti a halász a halat;

Nem kell nékem, nem kell a jó halad Rózsám szive majd kétfelé hasad!

Három hete, hogy a Tiszát halásztam,

Könnyeimtől egy csepp vizet nem láttam:

Kifogatm a kedves rózsám kendőjét,

Kék selyemmel rávarrattam a nevét.”

„Sír a kislány a Tiszának partján, Mert elhagyta szeretője csalfán; Ne sírj, kislány, árvaságod felett, Majd megsegít a jó Isten téged!

De szeretnék aranyhallá válni,

A Tiszából a Dunába járni; Rátalálnék rózsám hálójára, Beszélhetnék véle utoljára.

64 Uo. 449—450. old.

65 Uo. 451—452. old.