Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Kecskés László: A Komárom környéki halászat
Az 1711-i szatmári béke pontot tett a kuruc háborúk végére, megkezdődött a békés időszak, amely a komárom halászok életében is érezhető változást hozott. A folyók partjain nem kellett tartani a rajtaütésektől, így kibővült a halászterület és zavartalanul folyhatott a halászat. Halászcéh A török háborúk befejezésével megindult rendeződés egyik megnyilvánulása Komáromban a halászcéh megalakulása volt. Az I. Lipóttól 1696-ban kapott céhlevelüket a vármegye 1698. évi közgyűlésén hirdették ki.45 Érdekessége ennek az okiratnak az, hogy szövegét hiteles alakban magyar nyelven is leírták.48 A céhlevél egyes pontjainak — articulusainak — tartalma, Herman Ottő fogalmazásában, a következő:47 „Első Articulus. A vallásosságot teszi kötelességgé és zászlóállítást rendel. Második Art. A halászok újévkor gyűlést tartsanak, s válasszanak céhmestereket. Harmadik Art. A céhmesterek esküt tegyenek az Artikulusra. Negyedik Art. Akik a céhbe belépnek, szintén esküt tegyenek; belépéskor fizet az öreg halász 24 frtot, a kocás 12 frtot. Ötödik Art. A vasárnap megünnepléséről rendelkezik; az ellene vétő öreg halász 2 frtot, a kocás 1 frtot fizessen. Hatodik Art. A gyűlések mindig szombati napon tartassanak, s azokat a „szolgáló mesterek” mondják be. Hetedik Art. A gyűlést mulasztók, ha elfogadható okot nem mondhatnak, 25 pénzt fizessenek; aki ládanyitáskor érkezik 12 pénzt, aki záráskor érkezik, 5 pénzt fizessen. Nyolcadik Art. Aki tisztesség ellen vét, káromkodik, 4 frttal lakoljon. Kilencedik Art. A „rekesztesben” halászók 4 frt bírságot fizetnek, s ha gyalázat esett, a „Szabados halászattól” eltiltatnak. Tizedik Art. Ha egy ponton több halász találkozik, a tanyavetést az kezdi, aki előbb érkezett. Tizenegyedik Art. A sorrend az, hogy mihelyt az előző a tanyát húzta, s letete őrfáját, a következő legott tartozik vetni: ha késik, 50 pénz bírságot fizet. Tizenkettedik Art. Az a kocás, aki horgát más horgára veti, 50 pénzt fizet. Tizenharmadik Art. A könnyelműen gazdát cserélő legény ne fogadtassék fel. Tizennegyedik Art. Aki temetésről elmarad, 4 pénz bírságot fizet. Tizenötödik Art. A Dunán szabados a halászat, s ha a céhbeli az uraság vizében akar halászni, tartozik szándékát bejelenteni, a köteles halból pedig (viza, tok, sőreg) a negyedrész az uraságot illeti meg; ki ezt eltitkolja, a céhbül kicsapatik. Tizenhatodik Art. A nem céhbelitől a hal elvétetik. Tizenhetedik Art. Remeklést követel. Tizennyolcadik Art. Fogadalom az articulusra. Igen jellemző a „szabados halászatnak” az articulusokban való kiemelése, mert semmi kétség, hogy ezt az ősi magyar halászat így követelte, ehhez hozzányúlni senki nem mer. Ott, ahol a halászó magyarság tömegesen telepedett meg, mindig szabados volt a halászat, s a tanyavetésre való jogszerzés nem írott articulusokban, hanem a dolog természetéből folyó rendhez volt kötve, t.i. aki előbb megérkezik, azé a jog: villongásra ez nem adhat okot, mert a halászatnál ezer véletlenség játszik közbe, s számtalanszor megesik, hogy az, aki egy adott ponton, mint első veti a tanyát, semmit sem húz, holott az utolsó nagy zsákmányt ejt, mert a halnak „járása van” s két tanyavetés közben is érkezhet. Látjuk azt is, hogy a sorrend külső jelhez volt kötve: a tanyát vető halász feltűzte az őrfát (árbocot], s amidőn a tanyát végighúzta, hálóját beszedte, letette az őrfát, s akkor következett a másik. « Uo. 134—135. old. W Herman Ottó: I. m. 161. old. 47 Uo. 461—462. old.
