Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Kecskés László: A Komárom környéki halászat
Herman Ottó nem tesz említést, de a komáromi halászok emlékezetében még élnek. Ezek a következők: Tipolyás Határtanya Agyagos Monostori óra Postatanya Kertésztanya Sáros fősső Sáros ásó Körteajja Alattságos Gyöngyvirágos Csikós Akácás Szigetóra Keszitanya Középső Kavicsoszátony Ugrasztó Csikós Páti lapos Sámó föle Krajcáros Panyi Lajos volt komáromi halász közlése alapján ismerjük az alábbi tanyaneveket: Döglöttanya Pandalos Valószínűnek tartjuk, hogy a tanyanevek egy része középkori eredetű, s az egymást köveitő halásznemzedékek napjainkig megőrizték őket. A halásztanyákat nem használhatta bárki. A halászati jog ugyanis évszázadokon keresztül királyi adományozás tárgyát képezte, nem járt együtt a partvonal tulajdonjogával.16 Az egyes tanyák halászati jogát vagy közület [vár, apátság), vagy magánszemély kapta. A halászati jog élvezői az első századokban rabszolgákkal, később jobbágyokkal ha- lásztattak. A rabszolgák teljes egészében uruknak dolgoztak, ezzel szemben a jobbágyok maguknak halásztak, de a fogás egy meghatározott részét kötelesek voltak uruknak beszolgáltatni.17 A halászok a legrégebbi idő óta használták az ősi rekesztő-halászeszközöket: a vejszét és a cégét, de halásztak hálóval is. A magyar vejsze ősrégi halászóalkalmatosság; két fő részből állt, a lészának nevezett kerítésből és a vejsze fejéből. A lészát a víz folyására merőlegesen helyezték el, a rajta hagyott nyílásnál pedig kialakították a vejsze fejét, amely ötletes halcsapda volt. A leleményesen megszerkesztett terelőkön (kis- és nagypelőce) és átbúvókon keresztül a hal a kürtőbe jutott, ahonnan már nem tudott kiszabadulni. Innén merítő szákkal fogta ki a halász. A vejszét fallá összekötött nádból, ritkábban vesszőből készítették, melyet a mederbe vert cölöpökre erősítettek. Nádasokkal borított (tavakban a halászok a sűrű nádüstököket lészaként használták és ezek átjáróiba állították be a vejszefejeket. Ezzel a módszerrel a halásznak egy tóban több vejszefeje is lehetett. A komáromi várispánnak például a XIII. században Megyernél egy tóban 16 vejszefeje volt.18 A másik ősi halászeszköz a cége, melynek egyik változata, a magyar cége a legnagyobb dunai halak fogására is alkalmas volt. A magyar cége a folyó medrébe vert erős cölöpökből, vagy husángokból álló kerítés volt, melynek közeit vesszőfonattal töltötték ki. E kerítésen nyílást hagytak, melybe hálót állítottak. A rekesztésen a hal átjárót keresve betévedt a hálóba, amely fogva tartotta őt. A Komárom körüli tavakban alkalmazták a cigány cégét, amely V alakú, a kapu felé egyre keskenyedő, ,,menetében többszörösen könyökszerűen” megtört halterelő kerítés volt. A legkeskenyebb része kapuba torkollott, ahol egy zsákszerű háló fogta meg a betévedt halat.19 16 Alapy Gyula dr.: I. m. 25. old. W Uo. 24—25. old. 18 Herman Ottó: I. m. 154—158. old. 19 Uo. 150—153. old. Halászeszközök Rekesztőhalászat
