Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Kecskés László: A Komárom környéki halászat
A hal állandóan és mindenütt közkedvelt népélelmezési cikk volt. A nemeshalak húsából folyamatosan kellett adni ia legelőkelőbbek asztalára; e folyamat zavartalanságát számos királyi oklevéllel biztosították. Az egyházak által elrendelt böjti napokon a hívők nem ehettek halon kívül más húst, s ez még inkább fokozta a halak iránti keresletet. Rendkívül sok halat fogyasztottak a kolostorok lakói, mert ők még szigorúbban bőjtöltek, mint az ország többi lakosa. A kolostorok hallal való ellátását is királyi adománylevelek szabályozták. A fentiek következtében a halak iránt megnyilvánuló erős igény folyamatos kielégítése, továbbá a halászat zavartalanságának érdekében a folyók és a tavak partjain fekvő természetes halászóhelyeket — a tanyákat —- pontosan felmérték és gondosan nyilvántartották. Tanyának a vízpart azon részét nevezték a halászok, amelyek kerítő húzóháló kivetésére alkalmasak voltak. (Itt vet tanyát a halász, amikor a hálóval megkezdi a halászatot, melynek befejezése után elmondja, hogy hálót húzott.)54 A halászok a -tanyáknak fekvésük vagy egyéb jellemző sajátosságuk alapján nevet adtak. Ez a név teljesen független -a földrajzi vagy a közigazgatási elnevezésektől. Nagy tudósunk, Herman Ottó a múlt század nyolcvanas éveiben a magyar halászat tanulmányozása során hosszabb időt töltött Komáromban. Ez alkalommal felbecsülhetetlen szolgálatot tett többek között azzal is, hogy följegyezte és ezzel az utókor számára megőrizte 68 halásztanya nevét. Ezek az alábbiak: Keszizátony Bene Beresleg Lérióra Szívás ajja Pinkezátony Fősső forgó Szaros Lópéna Hármas forgó Jázos Paczalos Lovadi ri ajja Ludas Pörös öregtanya Disznós Főhágó Hamarja Zsitvaajja Bocskoros Léri farok Szenes Paptanya Flórián Bök Szakajtás Faluajja Keszegés Harcsás Körtitanya alsó Fokajja Várfarok Körtitanya fősső Pusztatemploma j ja Sebestanya Körtitanya középső Marcibilla Nyúlás Hegyajja Lídia Küvegföle Vizás Szegfütanya Kisbuzgó Hőkony föle Görbeszelet Gyakó Meszellős hókony Csapófődes Kengyeles Dobai zátony Csikkentyű Bódogasszony Miancza Prépusóra Mii Monostorfarok Ködmentanya Komlós Ujfalusi óra Hopszergeszt Sörházajja Szenpáli fokajja Gégeajja Düllő Atkás Füzifokajja Herman Ottó a tanyaneveket pontosan a kiejtés szerint írta le. Tehát fősső — felső, ri ajja — rév alja, körti — körte, szívás — szilvás, főhágó — felhágó, kű, küvek — kő, kövek, mii — mély. Az egyetlen német eredetű tanyanév a Hopszergeszt, az Ob-st-hergehst eltorzított alakja.15 A halásztanyák nevét tehát tudjuk, de nem maradt feljegyzés arról, hogy a folyóvíznek mely részét nevezték el így. Kutatni kezdtem régi halászok után, akik még ismerhették a tanyák helyeit. A kutatás eredményes volt, minek következtében — Czilling András volt komáromi halászmester és id. Túró Antal volt halász segítségével — sikerült térképre rajzolni az egyes halásztanyák helyét. A térképen feltüntettem azokat a halásztanyákat is, amelyekről M Herman Ottó: I. m. 74. old. 15 Uo. I. 446—447. old.
