Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Mikola Anikó: A régi kerékvágás
Mikola Anikó a régi kerékvágás A boldog és egészséges emberek városa volt ez. Mindenki legalább három óra hosz- szat mosolygott napjában és a pincér nem rúgott bele a vendégbe, mert itt ismeretlen dolog volt a borravaló. A szótárból hiányzott ez a szó: korrupció és a kőművesek egy napi munkáért csak egy napi munkadíjat kértek. A polgármester bűnügyi regényeket olvasott és fölös szabad ideje következtében hat leánya és öt fiúgyermeke született felváltva. A népszaporulat magas volt, a város négy hatalmas központi szülészeti klinikája százával ontotta nap mint nap az újszülötteket. Az asszonyok fájdalom nélkül, hipnotikus álomban hozták világra gyermekeiket. Minden családnak volt egy kertecskéje fűvel, fával, hintákkal és homokozóval, ahol a gyerekeket felügyelet nélkül lehetett hagyni, s mivel sokat voltak szabad levegőn, nőttek, mint a répa. A lakósok szívesebben jártak gyalog, mert soha sehová nem kellett sietniük és nem ismerték a gyalogosok tiptikus halálfélelmét sem. A városnak egyetlen napilapja volt, amelyet milliós példányszámban nyomtattak és pontosan este hat órakor kezdték árusítani. A lap első oldalán a külföldi hírügynökségek jelentései kaptak helyet, a két belső oldalon a hazai hírek, hátul pedig a sportrovat. Különösen a férfiak voltak megrögzött újságolvasók. A ráérőbbek már félhat tájban kint sétálgattak az utcán, halkan beszélgettek, latolgatták a várható eseményeket, vagy gondolataikba merülve üldögéltek a járdát szegélyező fasor alatti padokon. Mivel tudták, hogy minden felnőtt embernek szüksége van naponta egy minimális stressz-adagra, gondosan végigböngészték a külföldi híreket, még akkor is, ha értetlenül álltak meg bizonyos jelenségek és fogalmak felett. Elképedve olvastak a chilei koncentrációs táborokról, a fasizmus térhódításáról, a portugál eseményekről, fejcsóválva vették tudomásul a gyermekrablásokat és otthon megnézték az idegen szavak szótárában, hogy mi az a gengszter. Micsoda felelőtlenség! — kiáltották megtudván, hogy egy hét leforgása alatt valami távoli országban harmincezer ember halt meg higanymérgezésben és felesleges exhibicionizmusnak bélyegezték a párizsi diáktüntetéseket. Fogadásokat kötöttek, hogy mikor kerül sor Argentínában újabb katonai puccsra és az asszonyokat módfelett érdekelte, melyik divatszalon készíti a japán gázálarcokat. A nagy kolerajárványról pedig úgy vélekedtek, hogy nem más, mint a természet ösztönös védekezése a túlnépesedés ellen. i Amikor mindezzel készen voltak, áttértek a hazai hírekre és felháborodva vették tudomásul, hogy ma délelőtt tizenegy óra három perckor a köztisztasági hivatal alkalmazottai egy eldobott villamosjegyet találtak az Anyaszív és Díszpolgár utca kereszteződésénél, hogy a Nemzeti Képcsarnok oromzatán levő fecskefészekből az illetékes hatóságoknak ki kellett költöztetniük egy verébcsaládot. Az esemény színhelyére kivonultak a Higiéniai Intézet alkalmazottai is, hogy fertőtlenítsék a nemsokára hazatérő fecskepár otthonát. Meghatottan olvasták a hosszabb-rövidebb névsorokat azoknak nevével akik házasságot kötöttek akik örök álomra hunyták szemüket
