Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - Egri Viktor: A pásztorfiú balladája

— Gyere vissza, Élia! A próféta tüzes szekere ne a mennyekbe ragadjon fel, de hozzon ide a földre, hozzon ide közénk!

Élia felugrott a térdéről, s úgy érezte, hogy egy jótékony kéz egyetlen simogatás- sa) minden fájdalmát elmosta. Kiegyenesedett derékkal nézett fel a kelő nap égető tüzébe, a szempillája meg sem rebbent. Állta a tüzet, a lángolást, amely hatalmas volt és parancsoló.

Igen, felmegy a hegyre és térdre veti magát Jannisz apó lába előtt, hogy bocsánatát esedezze, s ha az apó keze megbocsátóan odatéved a fejére, kérve kéri és könyörgi: engedje vissza a Városba! Amint sebei behegedtek, és új erőre kapott, el kell indulnia. Parancsot kapott Konsztantin bátyjától, akinek meg kellett halnia.

Fel kell keresnie az ő barátait, hogy elmondhassa, amit holtában meghagyott, az utolsó igaz üzenetét: engedjék meg neki, hogy közöttük maradjon, osztozzék a sorsukban, az ő életüket élje és velük haljon, ha a sors tőle is ezt az áldozatot követelné.

Értesítés

E számunkat — előzetes szervezőmunka után — a szlovákiai magyar novellairodalom termésének és problémáinak akartuk szentelni. A szerkesztőség által nevekre kiküldött, mintegy 25 levélre és a lapban közölt felhívásunkra tucatnyi prózai írás érkezett be, melyekből a novellának minősíthetőket — Egri Viktor, Bereck József, Gál Sándor és Mikola Anikó írásait — e számunkban közöljük.

Szerk.

Bácskái B.: Állami birtok (olaj, 1975)