Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Bereck József: Vihar előtt
tásnak szélesebb érvénye és több szempontja van, Zsilka ezért csak azokra &z ágazatokra irányul, amelyek stilisztika: - nyelvészeti-statisztikai síkban vizsgálják a műalkotást. Zsilka A stílus hírértéke című könyvében (Madách 1973, 176 1.) azokat az (előzőleg már különféle folyóiratokban és gyűjteményekben közzé tett) tanulmányait fogta egybe, amelyek egységes módszerükkel és egységesítő koncepciójukkal tűnnek ki (a dolgozatok a különféle módszerek szinkretizmusával is a művészet szemiotikái jellegű vizsgálata felé mutatnak). Zsilka kutatásai, melyekben több módszerrel közelíti meg a szövegek belső értékeit, figyelemre méltóak az egész magyar irodalomtudományon s részben a nyelvészeten belül is. Egzakt elemzéseivel, nyelvtudományi ismereteivel nem marad az irodalmi jelenségeknek csak a felszínén — általánosítani igyekszik a szöveg stilisztikai és műfaji jellegzetességeit, strukturális összefüggéseit. Könyve első részében szövegelemzéseket és stilisztikai méréseket közöl, melyeket néhány általánosabb, de olykor konkrét példán (pl. a Fábry Zoltán stílusáról írott tanulmányban) mutat be. Elemzéseiben Zsilka az irodalom kommu- kációs elméletéből, a stilisztikai eszközökből és a szöveg szemiotikai-társadal- mi aspektusának az egységéből és dialektikus kapcsolatából indul ki (József Attila Hazóm-jának elemzésekor). A szerzői magatartásnak a hátterében valósul meg, Zsilka szerint, a vers tematizálídá- dása, amely a szövegben is visszatükröződik, stilisztikai dominánsokban van jelen. A stílus hírértékét Zsilka Kertész Ákos neves regényén, a Makrán vizsgálja. Az irodalmi szövegek vizsgálatának kvantitatív módszereit Cselényi László alkotásain és további két — egy fordítás- elméleti elemzésben és egy általánosmódszertani fejtegetésben — mutatja be. A könyv utolsó részében a szerző néhány tájékoztató, recenzió jellegű írását közli. Zsilka Tibor műve a magyar irodalomtudomány olyan hozadéka, amely a szép- irodalmi szövegek kutatásának új módszereire ösztönöz. Az utóbbi évek szlovákiai magyar irodalomtudományi termésének ez az áttekintése fölfedi ennek az irodalomtudo- mányak néhány belső és külső konstansát. Ezt a termést értékelni csak a tudománynak mint olyannak a keretében lehet. Említettük már a szlovákiai magyar irodalomtudomány aránylag kiterjedt akciórádiuszát, tematikai és módszertani érdeklődését és másneműségét, a módszerek és megközelítések különféleségét. Mindennek persze nem kell minőségi kritériumnak lennie. A minőségnek valahol belül, hogy úgy mondjam, immanensen kellene jelen lennie ezekben a művekben, s egyúttal az akkceptáltság nagyobb fokát, tehát a „nemzetiségi enklá- vé” határain túli visszhangot is jelentenie kellene, akár Magyarországon, akár a szlovák, illetőleg csehszlovák irodalom- tudományban. Ez ugyan maximalista kritérium (s különben sem kell illúziókba ringatni magunkat ennek a termésnek az „olvasottságáéval kapcsolatban), de a hazai magyar irodalomtudománynak ezit kell megközelítenie, ezzel kell megbirkóznia. Csak ekkor lessz önálló s egyúttal ekkor tölti be majd híd-szere- pét, közvetítve a kölcsönös értékeket. Mindez nem zárja ki ennek a termésnek a sajátos jellegét, a hazai magyar irodalom történetével való kapcsolatát, ellenkezőleg: nagyobb teret nyit e tudományosság működésének és lehetőségeinek. Kár lenne, ha ezek a lehetőségek kihasználatlanok maradnának. Rudolf Chmcl Bereck József: Vihar előtt (Madách, 1974) ■ 1. A házak kéményei között tétován kószáltak a csillagok. Mivel a stílust az irodalomban nagy általánosságban az írás módjának tekintjük, érthető, hogy mindig ez az első, ami szembeszökik. Akkor is ha jő, akkor is, ha rossz. Persze, az igazán jó stílus az, amit az ember szinte észre sem vesz, mert elméletileg nyilvánvaló, hogy a sti- láris megoldásoknak fel kell oldódniok a mű konkrét tartalmában. Ebben az értelemben Bereck stílusa helyenként pozitív elhajlásokat mutat a végtelen zérustól, de mivel ezek az elhajlások csak helyenkéntiek és mértéktartóan rövidek, hát nem rontanak, hanem építenek, dina-
