Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Egri Viktor: A pásztorfiú balladája
És ekkor, a lelkét áldott békességgel eltöltő elmerülés tetőfokán, amikor minden leoldódik és megtisztul, egy goromba hang visszakényszerltette a földre: — Állj fel, fiú! Takarodj innen! Hirtelenében nem fogta fel a durva parancsot, a térdén maradt, s ekkor az ember kemény markával megtaszította: — Nem értetted! Lódulj! Csak kint a napfénytől elöntött téren eszmélt fel. Mi háborította fel annyira a templomszolgát, hogy kikergette? A saruin nincs egy porszem, ünnepi inge hófehér. Talán az ingerelte fel, hogy tarisznyástul térdelt az oltár lábánál? Hamarosan észrevette, hogy nem egyedül őt űzték ki, a hangzavarból kivette az okát is: a kormányzó úr őkegyelmessége díszes kíséretével jön meghallgatni a metro- politától celebrált ünnepi misét. Ilyenkor odabent nincs helye kéregető koldusnak, tarisznyás hegyi pásztornak. Három tucatnál is több temploma van a Városnak, ahol fejet hajthatnak az Egek Ura előtt. A téren hirtelen elült a zsongás. Barna zubbonyos, sisakos fegyveresek a házak felé kezdték szorítani a tömeget, és kordont vontak. Ritka látványosság ígérkezik, a kormányzó úr őkegyelmessége fehér lovas díszhintón jön, galambszürke mentés, piros nadrágos, fehér kesztyűs és aranysujtásos lovastestőrök kísérik kivont karddal a Bazilika lépcsőjéig. Éliát a tömeg előre sodorta, közvetlenül az úttest elé, ahol feléje fordulva egy rohamsisakos katona moccanatlan vigyázzban állt. Megrettentette a sisakjával szinte kőszoborrá merevedő marcona fegyveres. A hintó közeledett, valahol a tér túlsó végében vivátoztak, de az éljen mintha csak parancsra hangzott volna, s nyomban el is némult. Aztán egy fülrepesztő dörrenés a kövezethez vágta, és csaknem elvesztette ezsméletét. Arra ocsúdott, hogy felrántják és magukkal vonszolják. Sokadmagával egy levegőtlen cellába lökték, ahová a ráccsal ellátott, kézzel el nem érhető ablakból oly kevés fény szűrődött, hogy csak nehezen vette ki a közelében szorongók arcát. Miért zuhogtak rá a pofonok, miért ütötték gumibotokkal, amikor kitépni próbálta magát a markukból, és menekülni akart? Miért hurcolták ide, miért tépték le válláról a tarisznyáját? Bűnösnek hiszik-e, mint a többieket, akikkel elzárták? Bár hallgatást parancsoltak rájuk, nem némultak el. Fogolytársai suttogtak körülötte, elgyötört agya kezdte felfogni, hogy merénylet történt. Vajon a lefogottak közül ki hajította a kormányzó hintójára a bombát? Nem volt benne biztos, hogy a merénylő köztük van-e, a szomszédos cellákat is telezsúfolták mindazokkal, akiket a gumibotos és sisakos rendőrök elkaptak. Társai suttogásából kivette azt is, hogy két testőr az életét vesztette, a hintóban ülő Legfelsőbb Hadúr azonban nem kapott halálos sebet. Iszonyú megtorlás következik: akit a fegyveresek ide hurcoltak, egykönnyen nem szabadul. Délután egyenként kihallgatásra vitték a foglyokat, s akit elvittek, azt egy idő múlva felhasadt ajakkal, vérző sebekkel löktek be újra a cellába. A vallatáson átesetteknek helyet szorítottak a nyirkos cementpadlón, és megitatták őket. Élia elborzadt, hogy a vallatást ő sem kerüli el, s a múló órákkal óriásira nőtt benne a rettenet. Záporoznak majd a kérdések, hogy ki tette, ki tervezte és kik a merénylő cinkosai, honnan a robbanóanyag, ki látta el őket pénzzel, járt-e idegen nyelven beszélő ember köztük? Száz és száz kérdés, s ő egyre sem tud felelni, akkor se, ha félholtra verik. Elhiszik-e neki, hogy csak néző volt, a véletlen sodorta oda éppen a hintő közelébe, semmi köze a merénylőkhöz, egyiket sem látta az életében. Gyűlölnie, átkoznia kellene őket, akik a vallatásra várva a közelében kuporognak, mást éreznek, kivált a kínzáson átesettekhez vonzza valami megmagyarázhatatlan rokonszenv, bár minden ízével érzi, hogy miattuk került Ilyen rettentő bajba. Este kihallgatásra vitték legközelebbi szomszédját, akit a többiek megkülönböztetett tisztelettel Konsztantinnak szólítottak. Göndörödő hajú, magas homlokú szép ember volt, mintha arra termett volna, hogy csöndes estéken szerelmes dalokat énekeljen, csiklandós versmondással a lányokat mulattassa. Egy óra múlva őt hozták vissza leg-
