Irodalmi Szemle, 1975
1975/9 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Tallózás új könyvek között (II)
Tallózás új könyvek között — II. Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter Közel hatszázoldalas dokumentum-regénye Előhangjában Krúdy Gyula így jel lemzi a Nyíregyháza melletti Tiszaeszlá- ron 1882. április elsején keletkezett vérvád történetének kedzetét: „Solymosi Eszter élettörténete akkor kezdte érdekelni az embereket, mikor a lánykának nyoma veszett; igaz, hogy akkor aztán az egész földkerekségen róla beszéltek, mert az volt a koholt híre, hogy a zsidók vallási szertartás szempontjából a húsvéti laskóhoz való liszthez vették a keresztény lányka vérét. Az esz- lári zsidó templomba becsalogatták, megfogták, elvágták a torkát, vérét kieresztették, és tésztában megsütötték. Fanatikus, a határszélről jött, úgynevezett len- gyel-zsidók végezték ki Solymosi Esztert, akiknek a gyilkosság után nyomuk veszett. A Tiszán jöttek tutajjal éjszaka, és éjszaka távoztak. Az eszlári zsidóknak az a részük volt a gyilkosságban, hogy valamely felsőbb, talán vallási parancsra szállították az eszlári szüzet a messze földről jött saktereknek, akik az egyházi szertartás, azaz a gyilkosság szakszerű elvégzése után nyomtalanul eltűntek. A leányka holttestét elrejtették, hogy nem lehetett megtalálni. A gyilkosságnak tanúja volt az eszlári zsidó egyházfi tizennégy éves fia, bizonyos Scharf Móric, aki a kulcslyuknál állott a templomon kívül.'’ A Nyíregyházán született Krúdy egy nagyvadat űző vadász izgalmával kutat, nyomoz és böngészi a hírlapokat, hogy a maga sajátos jellemfestő tehetségével megvilágítsa és elemezze, nyomon kövesse a történteket, amelyek az egész országot két pártra szakították, a demokrata érzelműeket a vádlottak mellé állították, a másik kisebb, de korántsem jelentéktelen csoportot, a vérvád hívőit pedig féktelen antiszemita uszításra serkentették. Krúdy a hírhedt per tárgyalása idején csupán öt esztendős volt, regényes korrajzában mégis oly hitelességgel tudta a per előzményeit, lefolyását és társadalmi hátterét megfesteni, mintha mindennek szemtanúja lett volna. Szülőföldjén, Szabolcsban járva jó ismerősként üdvözölhette a tájat, a szeszélyes folyású Tiszát írástudatlan tutajosaival, ismerte a városházát, amelynek nagytermében a hat hétig tartó nagy per tárgyalása lefolyt, és beszélhetett az okosságáról, szellemes mondásairól híres Sternnével, Nyíregyháza legszebb asszonyával, aki Eötvös Károlynak, a vádlottak nagynevű védőjének szállást adott. Ismerte a kúriákat, a nyírségi dzsentrivilágot, melynek alkonyát, lassú felmorzsolódását nála senki érzékletesebben nem festette meg. Ha a „vörös tutaj és vörös utasainak” vagy a pesti Fehér Hattyú fogadó ostromlásának rajza hosszadalmasnak, feleslegesen részletezőnek tűnik, ez nem állítható arról a remek portréról, amelyet a vérvád leghírhedtebb szellemi mozgatójáról és vezéréről festett. Hihetetlenül bőséges Krúdy embergalériája, az úri alvilág elburjánzó tenyészete, melynek minden alakja mesterien van jellemezve, és csak azért nem mérem őket össze az Őszi utazás a vörös postakocsin, a Boldogult urfi koromban, A podolíni kísértet és más, tucatnyi Krú- dy-regény alakjaival, Szindbáddal, a különc nagyúr Alvinczy Eduárddal, a mellbeteg Rezeda Kázmérral, mert ezek az impresszionisztikusan ábrázolt és mégis reálisan ható figurák mind rokonszenvesek, sokszor elbűvölőek, míg Ónody és társai a gyűlölet és maradiság képviselői. Péczely Kálmánról, az ’’öreg és éltes, komondorképű” írnokról, a vérvád spiritusz rektoráról kiderül, hogy gyilkosság miatt 15 évre ítélték el, amelyből tizenkettőt az ilavai fegyházban letöltött; szelíd, vallató modora gonoszabb, mint a csendbiztosok túlkapásai. Az agarairól híres Recs- ky csendbiztos úr csak látszólag emberségesebb, amikor meghagyja, hogy ne bántsák Móricot, az eszlári templom- szolga fiát, miután a szörnyű tanúvallomásáról felvett jegyzőkönyvet aláírta. Nem kétséges — ahogy a per folyamán kiderült — hogy Scharf Móric fizikai erőszak nélkül, lelki kényszer hatása alatti félelmében, zavarodottságában tette meg vallomását. Henter Antal, a várnagy, aki magára vállalta a fiú nevelését, talán azért, hogy a „lelkét megmentse”, Krúdy szerint nem volt valami nevezetesebb antiszemita, mégis az ő „atyai gondoskodása” számlájára írható, hogy a „torzult lángvörös arcú, villogó szemű fiú” a főtárgyaláson a három óráig tartó drámai kihallgatáskor szembe