Irodalmi Szemle, 1975
1975/9 - Bereck József: Földművesszövetkezeti elnökök félközeiben
Andrássy S.: — A napilapok közül a Smenát olvasom. Járatom és tanulmányozom az Üroda és a Chov, valamint a magyarországi Szőlészet című szaklapokat. Ezen kívül minden érdekel, ami a mezőgazdaság új irányítási módszereivel foglalkozik, mert ez a tudomány — lényegében annak is nevezhetjük — még gyerekcipőben jár nálunk. # A mezőgazdasági termelés elsősorban a társadalom élelmiszerszükségleteinek kielégítésére irányul. Röpke negyedszázad múlva a világon körülbelül mégegyszer ennyi, tehát több mint hét milliárd ember fog élni. Lesz-e számukra elegendő tájlálék? Bogyai I.: — Saját példából indulnék ki: tizenkét évvel ezelőtt tizenhat métermázsa búza termett hektáronként a mi szövetkezetünkben. Ebben az esztendőben pedig hatvanhét mázsa, s ehhez sem kell több vetőmag. Tudom, tudom, nem mindenhol ilyen gyors a fejlődés üteme, s azt is, hogy a túlnépesedés veszélye nem minket fenyeget. Az élelmiszerek biztosítása azonban az egész világ gondja, s meggyőződésem, hogy ezt a gondot a világ komolyan veszi. A Szovjetunióban még hatalmas kihasználatlan területek vannak, a tartalékok tehát nagyok, a szocialista országoknak nem kell félniük az élelemhiánytól. S ha nekünk lesz, lesz másnak Is... Renczés S.: — A világon ma Is nagyon sokan vannak, akik éheznek, de ez nem írható a ml számlánkra, mert egyre több kenyérgabonát termesztünk. Ha majd a jelenlegi társadalmi alakulatok közti ellentétek megszűnnek — természetesen a szocializmus javára —, akkor a tudomány eredményeinek az eddigieknél is nagyobb arányú igénybe vételével és kihasználásával földünk valamennyi lakója számára elegendő élelmet állítanak elő azok, akik ezzel lesznek megbízva. Ebben biztos vagyok. Andrássy S.: — Véleményem szerint lesz elegendő. Persze világméretben szükséges, hogy a milliókat ne fegyverkezésre költsék, hanem új fajták nemesítésére, a tudomány fejlesztésére. % Véleménye szerint meddig fokozható az intenzifikálás? Milyen átlagos hozamokat eredményeznek majd a szemesek járásunkban az ezredforduló tájékán? Bogyai 1.: — A fejlődés olyan szédületes iramú, hogy minden jóslásra rácáfolhat. Talán még az ezredfordulóig sem kell várni, hogy a gabonafélékből elérjük a száz mázsás hozamokat. A magra megtermesztett kukorica hektárhozama valószínűleg kétszáz mázsa körül fog mozogni. Renczés S.: — Negyedszázad alatt véleményem szerint annyival emelkednek majd a hozamok, mint amennyi a különbség ma a legalacsonyabb és a legmagasabb között — országos méretben. Andrássy S.: — A nemesítés és az agrotechnika gyors fejlődését látva száz mázsa körüli hozamokat várok gabonából és százhúsz-százharminc mázsát kukoricából. Tudom, hogy sokan, főleg az idősebbek nem hisznek ezekben a számokban, de hadd mondjak el egy példát: amikor idejöttem, a szövetkezetbe, először vetettük hetven centi sorközre és tizenhat centi tőközre a kukoricát. A bácsi, aki vetette, szörnyülködött. Mérnök úr, maga ezzel le fog égni, figyelje meg a szavam, itt kukorica nem lesz...! Harminc mázsával értünk el többet hektáronként az addigi legjobb eredménynél. 0 Elnökkollégái közül kikkel tart fönn barátságot, kiktől kért és kapott tanácsokat, baráti segítséget? Bogyai I.: — Amikor átvettem a szövetkezet irányítását, még olyan szegény gazdaság voltunk, hogy talán egy kicsit le is néztek bennünket. Amikor a járási értekezleteken felszólaltam, az idősebbek megmosolyogtak. Akkor elhatároztam, hogy addig nem szólalok föl gyűléseken, míg eredményeink nem lesznek. Ma már nagyon jó viszonyban vagyok valamennyi elnöktársammal... Renczés S.: — Régen csinálom, ezért állíthatom, hogy a járás szövetkezeti elnökei között nagyon jó a kapcsolat. Egyébként a szomszédos szövetkezetek elnökeivel, a mi- hályfai Wiedermannal, a dióspatonyi Kalmárral és a hodosi Píverrel tartok fönn szorosabb baráti kapcsolatot. Hogy több tapasztalatuk lévén, kiktől kaptam az eddigiek során a legtöbb tanácsot, segítséget? Nagyon sokat tanultam az olyan emberektől, mint a már említett Kalmár, a nyárasdi Dömény, a lúcsi Bartal és a vásárúti Csömör, mert elnöknek, ugye, senki sem született. Andrássy S.: — Tanácsot nemcsak elnököktől kaptam, hanem egyszerű dolgozóktól is. Ami elnöktársaimat illeti, mindenkitől igyekeztem ellesni a jót. Nagyon jó az együtt-
