Irodalmi Szemle, 1975
1975/9 - Bereck József: Földművesszövetkezeti elnökök félközeiben
Andrássy S.: — A falusi élet és a természet szeretete játszott közre abban, hogy eljegyeztem magam a mezőgazdasággal. Ötödik, legfiatalabb testvérként a családban, én már továbbtanulhattam. Hatvanötben végeztem a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, s a balonyi szövetkezetbe kerültem üzemgazdásznak. S jöttek is mindjárt a problémák: az elképzeléseim valahogy nem akartak beleilleni a gyakorlati valóságba, nem tudtam, mit kezdjek az emberekkel... A saját bőrömön tapasztaltam tehát, hogy kijön valaki a főiskoláról, tele önbizalommal, tervekkel és elképzelésekkel, persze a termelésben aztán sok minden teljesen másképp van. Nem szabad azonban elcsüggedni, megijedni az első sikertelenségektől, tovább kell gyúrni a dolgokat, átgondoltan, türelmesen. Szóval négy évig voltam a balonyi szövetkezet üzemgazdásza, azután kerültem ide, a Békéi Efsz-be. Itt előbb főtechnikus, majd agronómus és gépesítő voltam. Hetven- háromban választottak meg elnöknek. 0 Hogyan érte annak idején a hír, hogy a szövetkezet élére javasolják? Bogyai l.: — Még ma is emlékszem az egyik pártfunkcionárius szavaira, aki azt mondta: jó agronómus voltál, reméljük jó elnök leszel. Becsületesen irányítotam hat évig a szövetkezet növénytermesztését, s úgy érzem, éppen ennek a hat évnek az eredményei juttattak a közös élére. Renczés S.: — Azt is mondhatnám, hogy amíg a termelés különböző szakaszain dolr goztam, az akkori vezetők módszeresen felkészítettek leendő tisztségem betöltésére. Akik ismerik az akkori gazdálkodási viszonyokat, tudják, hogy mennyi problémával kellett napról napra megküzdenünk, de én azért bíztam magamban, mert továbbra is azokkal az emberekkel dolgozhattam, akikkel addig. S a földtől, ettől a termőföldtől sem féltem ... ■ • Andrássy S.: — Mindenesetre nagy megtiszteltetés volt számomra, már csak azért is, mert a többi elnök a járásban lényegesen idősebb volt mint én, és olyan szövetkezet vezetését bízták rám, amelyik bizony nem tartozott a legjobbak közé. Így meglehetősen furcsa érzés volt, amikor kijöttek az elvtársak és leültek velem beszélgetni arról, hogy vállaljam el az elnöki tisztséget. Azért vállaltam el végül, mert éreztem, hogy nem volt hiábavaló a munka, amit addig végeztem. Láttam, hogy megbecsülték, értékelték. 9 Milyen elhatározásokkal vágott neki elnöki pályafutásának, ösztönzően hatott-e önre a tagság bizalma, s végül, elegendőnek tartotta-e tisztségéhez az akkori szakmai és politikai ismereteit? Bogyai 1.: — Annak idején kijelentettem, hogy csak úgy vállalom ezt a tisztséget, ha engem a tagság egyöntetűen megválaszt; ha csak ímmel-ámmal fognak beleegyezni, akkor el sem indulok. Aztán amikor láttam, hogy hatéves agronomuskodás után milyen nagy bizalommal fogadnak, örömmel vállaltam, s örömmel csinálom mind a mai napig. A kérdés további részére válaszolva annyit, hogy ebben a rohamosan fejlődő termelési ágazatban sosem tarthatja valaki elegendőnek sem szakmai, sem politikai ismereteit. Röviddel elnökké választásom után beiratkoztam a marxizmus-leninizmus esti egyetemére, s kitüntetéssel végeztem el. Renczés S.: — Elsősorban az alábbi három dolgot tudatosítottam magamban: 1. minden erőmmel törekednem kell az emberekkel való jobb, teljesebb kapcsolat kialakítására; 2. funkcionárius társaimmal együtt vállalnom kell a tanulást, meg kell értenem a tudományos eredmények konkrét termelőerővé válásának törvényszerűségeit; 3. szoros együttműködésre kell törekednem a járási mezőgazdasági szervekkel, hiszen az ő hathatós segítségük lényeges előfeltétele a mi gyarapodásunknak. Andrássy S.: — Azzal a szilárd elhatározással kezdtem elnökösködni, hogy a szövetkezetei járási méretben feltétlenül előkelőbb helyre juttatom, hogy a dolgozók ugyanannyit keressenek, mint más szövetkezetek dolgozói. Tudtam, hogy fiatal korom miatt sokan kételkednek bennem. Elhatároztam, hogy ezeknek is bebizonyítom . .. Szakmai és politikai tudásomat akkor sem, ma sem tartom elegendőnek, noha közben elvégeztem a marxizmus-leninizmus esti egyetemét, s a tudományos ašpirantúra gondolata is ‘any- nyira foglalkoztat, hogy talán még ebben az évben nekivágok. 0 Melyik volt eddig elnökösködése legnehezebb, legnagyobb megpróbáltatással járó napja, órája, s melyik volt a legszebb, legboldogabb?
