Irodalmi Szemle, 1975
1975/9 - Kmeczkó Mihály: Versek - Simkó Tibor: Vers
Kmeczkó Mihály anyám egyetlen tájam bár öntudatlanul mint a bizalomban a kétely méhedben a dialektika valóságát éltem jaj de az érvek füllesztő melegében ki tudja önmagát tartani féken s a gúzsba tört erők a vassá vált fenyőt forradalmukat döfték beléd ott hagytalak jaj magam felét dudorok hadserege vonult a helyemre az eltorzult vidék nem termett többé bibét valami történt mégis azóta hiányod árnyékot vet a hóra kocsonyásodik a levegő és tudathasadásban szenved a táj hidegebb van a csend gyökerében és kollektivabbá vált a magány bosszú AZ IDŐ BURKABÖL KIVETETTÉL bimbótlan melledből megetettél korhadó emlékeid közé kuporodom túléllek TÜZET A KOROM Simkó Tibor kút nézzük magunkat szemünkben ringatózva megszámlálhatatlan csillagok
/
