Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Németh István: A regény befejezése dokumentumokkal — II.
Az asztalos udvara ma A ház földszintes, és hosszú, keskeny, szalagnyi udvarával, egymás mögé ragasztott pótépületeivel, még ma is ott áll a ferencrendiek kolostorához tartozó templom melletti utcában. Egykor ezt a részt Zöldpiacnak, illetve Zöldpiac utcának nevezték, s a koporsós fekete cégtáblájáról még ma is leolvasható, hogy a tulajdonost Schindlernek hívták. Egyébként nagyon nehéz elképzelni, hogy itt, ezen az udvaron elfért volna az a „hosszú keskeny deszkaház”, ám ha Kassák mondja, el kell neki hinnünk, hiszen ő sehol sem mond igaztalan dolgokat. Kassák visszaemlékezéseit támasztják alá az anyakönyvi bejegyzések. A Schindler-gyerekek születését ugyanis több bejegyzés is őrzi, s ezek mindig a Zöldpiacon vagy Zöldpiac utcában lakott asztalos gyermekei voltak. A fenti adatot erősíti továbbá Kassák visszaemlékezése. Ez így hangzik: „Anyám valamennyiünknek adott egy-egy darab kenyeret, aztán kimentünk a piacra." Ma is, ha kijövünk az utcából a kis térre, talán az egykori Zöldpiacra érünk, mi több, még ma is itt található a város kis zöldségpiaca. Ezért semmi kétség, hogy Rónay György kismonográfiája téved, amikor a következő szöveggel magyarázza a képet: „A patika, ahol Kassák István dolgozott”. Nem, a patika nem itt, hanem a főtéren, az egykori Nagypiacon állt, bizonyíthatóan is csak itt lehetett, mert helyhez kötött, reáljogú patika volt. A név és a foglalkozás sem egyezik. Átnéztem a Gyógyszerészeti Hetilapot és a Gyógyszerészeti Közlöny egyes idevonatkozó évfolyamait, és nemhogy Érsekújvárott, de az egész magyar gyógyszerészeti karban nem fordul elő Schindler nevű patikus, tehát Érsekújvárott sem Schindler volt a nagypatika tulajdonosa. Ellentmond ennek a mai napig fennálló tulajdonjog is. A ,németes nevű” asztalos és koporsós házát ugyanis mind a mai napig Schindler leszármazqttak használják. A Sporni-, illetve Szporni-féle ház, Sporni Gábor műhelye a főtér másik feléről nyíló utcában, a Kálvária utcában állt és áll mind a mai napig. Ezt bizonyítják az anyakönyvi bejegyzések is. A további, esetleg közbeeső lakóhelyek, bérben lakott lakások nem következtethetők ki ilyen pontosan. Felkutatható még Teréz húga születésének a helye és házszáma, bár az is lehet, hogy ez egyezik valamelyik előző utcával és házszámmal. De ez már lényegében nem módosítja az egész „térképet”, amely világosan mutatja, hogy az egykori peremről, a paraszti környezetből hogyan húzódtak beljebb és telepedtek le a város központjában. Azaz, ha nem is voltak vagyonosak, gazdagok, Rónay György helyesen állapítja meg, hogy nem tartoztak a legszegényebbek közé. Szükségessé tette ezt a befelé, a város központja felé való húzódást az apa foglalkozása is. Lehet, ha élne Kassák Lajos, megmosolyogná ezt a buzgalmunkat. De akár így, akár úgy vesszük, mindenképpen kötelességünk, hogy feljegyezzük és tisztázzuk a fenti tényeket, mert ezek az adatok nemcsak Érsekújvár, hanem az egyetemes magyar irodalom történetéhez tartoznak.
