Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Nyitray Dezső: Anyáink ruhaanyag-termelési munkája

A négyüstös vásznat csak rövid ideig, esetleg egyáltalán nem fehérítették. Ez volt a iegvastagabb és legerősebb vászonfajta. Zsákokat, ponyvákat készítettek belőle. A kenderkócból font négynyüstös vagy kétnyüstös fonalból rongypokrócot is szőttek. Színtartó, vékony kartonruhából, harisnyából, trikókból hosszú, keskeny szalagokat nyírtak. Ezeket hosszú botokra vagy bodzafából készült hosszúkás orsókra csavarták, behelyezték a vetőcsolnakba és átvetették, vagy csak egyszerűen — a nyüstök nyílásai szerint — keresztülhúzgálták a szövőszéken kifeszített fonalakon. A rongyszalagok színei szerint kombinálódtak a pokróc díszei. Utóbb a szövőszékre húzandó fonalat is megszínesítették színtartó ruhafestékkel, és a vetőállványon különböző színek szerint vetették meg a fonalat. Kétszeresen is kombinálták tehát a színeket: a pokrócokat nemcsak vízszintesen, hanem hosszanti irányban is színezték.

Kiegészítő megjegyzések a szövőszék leírásához

és a szövés munkamenetéhez

A szövőszék váza két darab 2,5 méter hosszú és 1,5 méter magas, kb. 4 cm vastagságú kemény bükkfából kifaragott, egymással párhuzamosan szembeállított állványból készült. Mindkét végére — a bal oldalától kb. egy, másfél méter hosszúságban —• 2—2 darab, tehát összesen hat, egyenként 3 m szélességű és 3 cm vastagságú összekötő keresztfa volt szerelve. Az összekötő keresztfák végein 5—5 cm hosszú és 3 cm vastag kiugróvég állott. A két kiugróvégen 1,5 cm vastagságú és kb. 3 cm hosszú téglalap alakú nyílást véstek a célból, hogy az erős állványokba hornyolt keresztfák kiálló végeinek nyílásaiba 4—5 cm hosszú keményfa kötőpántokat tehessenek. Természetesen a szemben álló állványok megfelelő helyeire is véstek a keresztfák behelyezésére szolgáló megfelelő nagyságú mélyedést.

Az így összeállított téglalap alakú vázra balról-jobbra, illetve élőiről hátrafelé, keresztbefektetve, még a következő keményfa alkatrészek voltak fölszerelve: az első alsó és felső csapágyakat összekötő két keresztfagerenda nyomában a két állványon megfelelő magasságban üresen hagyott 15—20 cm hosszú faragvány a szövőasszony ülődeszkájának elhelyezésére szolgált. Az ezt követő, kb. 20—25 cm széles üres hely szerepe, hogy a szövőasszony, átlépve az állvány alsó tartógerendáját kényelmesen bees kiléphessen a szövőszék állványzatából. Ezek nyomában asztallap magasságban egy keresztgerenda helyezkedik el. Alatta valamivel jobbra, kb. 20—25 cm magasságban -van a megszőtt vásznat az alsó tekerőre irányító 10—15 cm átmérőjű henger. Ettől 15—10 cm távolságra szerelték föl a szövőbordát tartó kétágú favillát, amely a szabad mozgása miatt kb. 2—2 centiméterrel volt keskenyebb, mint az állványzat. A két állványzat felső részein egymással szemben, egymásba pontosan beilleszthető, két darab, egyenként 5—6 recenyílással ellátott vaspánt volt felszerelve, hogy ezáltal is könnyebben mozoghasson az alul beleállított borda. A bordától 5—6 centiméternyire voltak a nyüstök, amelyeket az állványzat fölött rögzített és keresztbefektetett 3 cm vastag keményfa boton egy-egy csigatartó szerkezetre, alul a lábítókra kötöttek. Ha négynyüstös vásznat szőttek, akkor két sor kettőscsiga volt felkötve a megszövendő pamut két oldalára.

A fonal további része kb. 1,5 méter hosszúságban teljesen szabad volt, a jobb szélső, hátsó kb. 1 m 30 cm magasan felszerelt tekerőhengerig. A hátsó tekerőhengernek külső, a szövőszék állványán kívüli, jobb oldalára egymástól szabályos közökben öthat recés tekerőfejet szereltek. A tekerőfejek mélyedéseibe ugyanilyen vastagságú, kb. 1 m hosszú szabályozó keményfadarabot erősítettek. E szabályozó fadarab felső végén hosszú, erős zsineg volt, amelynek segítségével a szövőasszony tetszése szerint, egy-két mélyedéses bevágással leengedhette a tekerőhengerről a további szövéshez a kívánt hosszúságú fonalat. Az így meglazult fonalat és vásznat pedig úgy feszítette ki a szövőszéken, hogy a megszőtt vásznat a lábai előtt valamivel magasabban fekvő első teke- rőhengerre csavarta fel.

E második tekerőhengernek a külső szövőszéken túli jobb oldalán egy 15—20 cm átmérőjű, vasrecés hengerfej volt beállítva, melynek récéi kb. 0,5 cm szélességben voltak elrendezve. A recés hengerfej rögzítését kovácsoltvas lapátkával szabályozták, amely ugyancsak az erős állvány megfelelő helyére volt felszerelve úgy, hogy tengelyén könnyen és szabadon mozoghatott előre vagy hátra. A fonal kifeszítése után