Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - Tóth László: Nyughatatlan (vers)

Tóth László

(Budapest, 1949) — költő, az Irodalmi Szemle szerkesztője. Dunaszerdahelyen él. Versei megjelentek az Egyszemű éjszaka című antológiában is. Önálló kötetének címe: A hangok utánzata (1971). 0] verseskötete megjelenés előtt áll, Ithakából Ithakába címmel.

nyughatatlan

„Nem írom meg többé a beletörődés versét”

(René Chax)

Az ember jár-kel,

kereng a világban,

eszik, ürít, öl és ölel,

belálegzi, mi körötte otthon, ünnep,

belélegzi, mi idegenség, szétlőtt tüdővel

és szétlőtt ösztönökkel, jaj, belélegzi a fémet,

az ásványokat, hisz minden, mi kezdet s mi vég volt,

benne Örök-Anyaggá, Örök-Átlényegüléssé szerveződött

immár! Fázom. Füllesztő, tropikus

nyár tombol odakünn, s idebenn

én fázom! Hallod? Itt

lakom! Halld meg,

lásd meg,

én itt lakom,

ebben a (ázásban,

ebben az átvirasztott

éjszakában: a hold hideg,

tört tükör! 0, mennyi lángot,

jaj, mennyit láttam, mennyi halált! Mennyi

rőzsetűznél, mennyi máglyatűznél, s mennyi

szerető ágyában melegedhetnék! De az ember

csak jár-kel, kereng a világban: csak

kapkod! Növényi-állati-emberi

létében csak dadog:

isteneiben

és bálványaiban

csak dadog! S homályló,

nagy ködökből, jaj, ha olykor

felbukkan az Áldozat arca, egy

pillanatra, jaj, ő is elmereng.

Mert súlyos-nehéz vízesések zuhognak benne. Mert áldozat s győző közt száz madárseregek lengnek! Mert ő az, ki megérint, s ő a megérintett. És ki ha egyszer elveszít, maga is elveszíttetett! Itt lakom. Halld és lásd meg, én itt lakom: sorsom s otthonom