Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - HAGYOMÁNY - Szigethy István: Božena Némcová cseh írónő plakettje

ja Prágában marad, gyermekei ugyanis iskolába jártak. Az írónő 1851. áprilisában látogatja meg férjét Miskolcon, 1852-ben pedig Balassagyarmaton, ahová időközben helyezték.

Božena Némcová magyarországi útleírásai

BalassagyarnVatról írt megfigyeléseit 1858-ban adta ki. A múlt század közepének vidéki magyar városkájában, mint cseppben a tenger, — az egész magyar táisa- dalmi és gazdasági élet jellegzetes vonásai együtt vannak. A csehországi viszonyok kitűnő ismerete szolgáltatta számára az összehasonlítási alapot a polgáro- sodottabb cseh és a feudális magyar kisváros között. Némcová idejében Balassagyarmatot 8000 ember lakta. Volt megyeháza és egy 4 emeletes börtöne 300 fogollyal.

Ami a cseh írónőnek elsősorban feltűnik: a házak elrendezésében semmiféle rendszer nem észlelhető, itt mindenki úgy építkezett, ahogy neki tetszett. Nem voltak tekintettel arra, hogy az egyik épület beljebb, a másik kívülebb esik, az egyik kisebb, a másik magasabb. Az ablakokon ósdi ablaktáblák, zsalugáterek, egész nap becsukva. A néhány téglaházon kívül parasztházak, melyeket á gazda maga épít minden alapozás nélkül, cigányok vetette vályogból, zsindely- vagy deszkatetővel. Az ablakok aprók, kinyitni nem is lehet őket, rámával együtt illesztik be a nyílásba.

Gyarmaton a szép üzletekkel és áruval rendelkező emberek többnyire szerbek, itt rácoknak nevezik őket. Bár mind tud magyarul, szlovákul, sokan németül is, egymás között csak szerbül beszélnek. A kereskedőkön kívül a borbélyok is szer- bek. A borbély nagyon fontos személy, nemcsak borotvál, hanem a felcser szerepét is betölti: fogat húz, piócákat ültet (köpölyöz), sebet kötöz az orvos helyett. Itt még az okos ember is azt hiszi, hogy eret kell vágatnia, különösen tavasszal, hogy ezzel megelőzzön bizonyos betegségeket, melyeket a vér okoz. Ha pedig egy paraszt annyi vért veszít, hogy meghal, — annyi baj legyen, hiszen csak egy paraszt volt!

Az írónő érdeklődését külösen a magyar földművelés elhanyagoltsága vonta magára. A parasztok nem törődnek a gazdálkodás tökéletesítésével, — minden úgy folyik, ahogy 100 évvel ezelőtt. Mivel terem annyi, amennyire szükségük van, nem érzik szükségét, hogy jobb eszközökkel műveljék a földet, és csak éppen annyit dolgoznak, amennyi elengedhetetlenül szükséges a megélhetésükhöz.

Némcová ezen néprajzi cikke a kisvárosi magyar élet és a Bach-korszak elmaradott magyar világának kritikája, melyben a haladó eszmék üldözése lehetetlenné tesz bárminemű fejlődést.

Irodalom. Vájlok Sándor: Božena Némcová Magyarországon (1851—1855).

Magyar Minerva 1938.

Kovács Endre: Magyar—cseh történelmi kapcsolatok.

Budapest 1952. (318—327 oldal).

Zuzana Adamová: Emlékezés Božena Némcovára.

Filológiai Közlöny, 1958. 2. sz. (273292 oldal).

Sziklay László: Božena Némcová múlt századi cseh írónő Miskolcról. Borsodi Szemle, 1959. 4. sz.

Sziklay László: Božena Némcová. A nagy cseh írónő halálának 100. évfordulójára. Nép- szabadság, 1962. febr. 21.

Domin Károly—Komáromy József: Božena Némcová miskolci levelei. Hermann Ottó Múzeum, Miskolc, 1983.