Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Hofer Lajos: Adalékok Érsekújvár és vidéke munkásmozgalmáról
Major István képviselőnk és más politikai foglyok bezárása ellen!” Követelték a községi hivatal vezetőségétől, hogy a szociális ügyeket intéző minisztériumtól kérjenek segélyt a falu munkanélkülijei részére, valamint azt, hogy a Rózsa majorban ne alkalmazzanak idegen munkásokat, hanem a községből vegyék fel őket. Egyórás sztrájkot tartottak Major István képviselő bezárása miatt is.5 A legjelentősebb és a legjobban előkészített sztrájk az 1931. július 13-i kéri aratósztrájk volt. Amiatt robbant ki, hogy ia nagybirtokon a bért és a természetbeni járandóságokat nem akarták kifizetni a szerződés szerint. Negyvenkilenc aratópár sztrájkolt. Húsz csendőrt vezényeltek ide. A hivatalok ezt a biztonsági intézkedést azzal okolták meg, hogy ezt nem a sztrájkolok, hanem a kommunista ifjúság illegális menetelése ellen teszik, amely állítólag 1931. július 13-án lesz. E napon nem volt semmiféle menet, a sztrájk befejezéséig a csendőri készültség mégis a községben maradt. Sztrájktörők nem akadtak, és másnap Űjvárotit megindultak a tárgyalások, amelyek a mező- gazdasági munkások győzelmével végződtek. Ekkor az újvári járásban már 2000 munkanélkülit tartottak nyilván. A tárgyalások eredményeként Kéren rögtön kiadták az aratóknak a borsót mint természetbeni járandóságot, a ki nem adott szalmáért 100 Kö-t fizettek, a gabonából tizedrészt, a szalmából tizenegyedrészt kaptak az aratók; ezenkívül 500 négyszögöl földet, 140 kg gabonát a konyhára, s a betegbiztosítások költségének a felét is a földbirtokosok fizették. 1931. július 19-én vasárnap 13 óra körül, amikor a templomból jöttek ki az emberek, Kántor Miklós kihirdette, hogy délután Száraz Ferenc kisgazda háza előtt gyülekeznek, és Nagykérről 19 órakor mintegy 60-an átvonulnak Kiskérre. Itt mintegy 40-en csatlakoztak még hozzájuk. A menet 21 óra 30 percig tartott. A menetben mintegy 30 nő is részt vett. Kántor Miklós vezető és előénekes is volt, s a következő jelszavakat skandálták: „Éljen a világforradalom! Éljen a Szovjetunió!”6 Kér a munkásmozgalomból ugyancsak kivette a részét, és 1931. július 26-án 21 órakor a helyi kommunista ifjúság tiltakozó menetet rendezett, melynek főrendezője szintén Kántor Miklós volt, aki kijelentette* hogy ha Major István képviselőt nem bocsátják szabadon, akkor még élesebb tiltakozásokat fognak rendezni. A következő jelszavakat kiabálták kórusban: „Éljen a Szovjet Oroszország! Éljen a világforradalom! Le a csendőrökkel!”7 Az 1931-es év nagyon is mozgalmas volt. 1931. november 9-én a város és környéke kerületi utain dolgozók mintegy 250-en Érsekújvárba mentek, hogy béremelést .kérjenek. Hozzájuk csatlakozott Bánkesziről és Palárikovóról még 400 munkás, így 650 kapával és ásóval fölfegyverzett munkás Kellő János kommunista szenátor vezetésével a csendőrkordonon keresztül is eljutott a járási hivatalba, ahol benyújtották követeléseiket. A munkások az órabér 2,20 Kč-ra való emelését, hetenkénti kifizetést és a betegbiztosítás fizetését követelték a munkaadótól, továbbá a mezőgazdasági és a többi dolgozók részére munkaalkalmat és munkát az egész járásban. Ez a megmozdulás is eredményes volt, mert az órabért 2 Kč-ra emelték, és hetenként kifizették a munkásokat. Az érsekújvári 3. lovasezrednek két szakasza készenlétben állt, de beavatkozásra nem került sor.8 Ebben az évben december 15-én a kommunista párt éhségfelvonulást rendezett, melyet Prochászka József, Dušek Lajos és Banéth Jenő vezettek. Kérték a munkanélküli segély felemelését. Az említett vezetők ellen bűnvádi eljárást indítottak.9 A munkásság sorsa a gazdasági válság vége felé még rosszabb lett. Andódon 1932. január 16-án a községháza előtt mintegy 100 ember „Kenyeret és munkát kívánunk!” jelszóval tüntetett. A megmozdulást Nagy Ignác, Czabany János és ifj. Czabany Sándor helyi kommunista vezetők szervezték.10 A városi munkásság sorsa is egyre rosszabbodott, ezért a kommunista párt mintegy 150 tagú csoportja 1932. január 14-én a városháza elé vonult, s Weisz Sámuel és Prochászka József írásban benyújtották a munkásság követeléseit. A város vezetősége a kérdésben nem intézkedett, így február 23-án a párt helyi vezetősége ismételten megsürgette a munkásság követeléseinek teljesítését, de ekkor a karhatalom brutálisan szétoszlatta a munkásság követeinek csoportját. 5 OA 708/1931 8 OA 1105/31 6 OA 800/31 9 OA 1/32 prez. 7 OA 798/31 10 OA 9. prez. B/1932
