Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - ÚJ HANGOK - Csáky Károly, Cuth János, Hajós László, Kertész Gábor, Kiss József, Lacza Tihamér, Lunczer Gabriella, Poór József, Süli Gabriella, Somos Péter, Soóky László, Szigeti László, Vajkai Miklós: Versek és novellák
Párkányba. Ballagok visszafelé a töltés mellett. Megszólít egy ember. Hova, hova? A városba — mondom unottan. Ilyen korán? — kérdez újra. Ez dühít, mi köze hozzá. Felnézek a napra. Ez nincs korán, mondom, hiszen meleg van. Középkorú ember, odajön, s elkapja a karomat. Fél hat van, te kölyök, az ilyenek még alusznak. A termetemre gondolhatott, mert tízévesnek néztem ki. De ballagunk tovább. Ez még megnyugtató. Majd valahol meglépek, gondolom. Egy út halad a töltés mellett, a vasútállomás felé. Kék autó jön szembe. Rendőrség, villan az agyamba. A középkorú férfi is észrevehette, mert úgy megszorította a karomat, hogy felszisszentem. Tiltakozom, de ő csak mosolyog. Megállítja az autót. Sajnos, rendőrautó. Ogy hazudok, mintha olvasnám. De elfelejtettem volna szlovákul? A férfi fordítja válaszaimat a rendőröknek. Egyszer csak hallom, hogy az egyik rendőr azt mondja, Pestről jött egy jelentés, miszerint négy hasonló korú fiatal szökött át Csehszlovákiába, s biztos én vagyok az egyik. Oltári, gondolom magamban, ezek még elszállítanak Magyarországra. Aztán bekísértek, jött egy váratlan fordulat, s én köptem. Vagyis beszélni kezdtem. Elmondtam, hogy én leszek a tengerek félelmetes, igazságos remetéje. Egyikük elcsodálkozott, a másik meg akkorát mért a kezével, hogy a harmadik alig tudott elrántani előle. Egyikük jóságosán azt kérdezte, miért nem szálltam este csónakba, ezen a vízen senki sem követett volna... Bágyadtan legyintettem, s átkozódtam magamban. Faggattak, hogy miért gondolkodok így, kérdezték, hogy vertek-e otthon. Mondtam, hogy senkinek sem volt jobb sora kiskorában, mint nekem, s mindent úgy festettem le, mintha királyok gyermeke lettem volna ... Aztán kérdezték, hogy mit olvastam, s a végén könyörögtek, hogy hagyjam már abba. Majd berobogott értem bérmakeresztanyám, aki párszor elvitt az ismeretlen öregasszonyhoz, és hazavitt. Otthon megpróbálták belőlem kiverni konok elhatározásomat, de hiába. Hű maradtam önmagamhoz. Azóta eltelt több mint tíz év, s még mindig nem lehettem a tengerek félelmetes, igazságos remetéje. Ez alatt az idő alatt megtanultam, hogy se félelmetesnek, se remetének nem kell lennem, de a nagy szerelem nem múlt el. És az idén ... írtam már meseregényt és egy novellát a Tengerről, a bátor hullámról, a Kis Merészről, szerettem egy lányt, akinek a szeme olyan kék volt, mint a Tenger ... Az idén szembenézek a Tengerrel, az idén először meglátom a Tengert! Siili Gabriella gondolatok Ebből a szerelemből is ki tudod menteni magad, ha már fuldokolsz és átcsap feletted a keserű rádöbbenés: nem volt más, mint menedék, elhalt sikoly. Elvérzik bánatod, s a szoba, a virágok az ablakban emlékeid tengerébe süllyednek vissza. a gyermekes lázadások, hol a gyermeknyarak, a hinta: nyuszi ül a fűben? Fuldoklasz a szótlanságban: emlékeid átszitálod. Egy tájon vonul életed s nem fordul vissza-----------Hi ába. hol maradtak al...
