Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - ÚJ HANGOK - Csáky Károly, Cuth János, Hajós László, Kertész Gábor, Kiss József, Lacza Tihamér, Lunczer Gabriella, Poór József, Süli Gabriella, Somos Péter, Soóky László, Szigeti László, Vajkai Miklós: Versek és novellák
Lunczer Gabriella madárdal A csoda megszemélyesül, fátylon át szemléli önmagát. Verejtéktelen. A csoda megszemélyesül, bizonyít önmaga ellen. Törvénytelen. Halvány csillagcsipke az égen. Finom Ívben kel a hold. Árnyai lengnek titkos küzdelemnek. Csodálkozol: nincs győzelem, nincs halott. Lángol az éj. Elhamvad az út, az árny, a csillagok. Éji bogár száll a tűzbe, pillanatra fellobog. alkony Árnyék leng az úton. Tócsák egén kigyúlnak a csillagok. Az utcalámpán áttetsző bogár kering, nekiütődik, nem száll tova. Változol hűvös fuvalommá, útszélre hulló fekete maggá. Reggel hollók szállnak homlokodra, ott énekelnek halotti dalt. Álmaid cserepein járkálsz, hogy véres a lábad? (Sejtelem, zsongás nem elég. Zene, vers éles, mint a kés, mégis adósság). Besötétedik. Árnyékod elindul az égi létrán. óriás virág az éj Hová menekülsz a bársony-sötétség elől? Távol merev árnyak a fák, forrásvíz halkan égbe száll vagy tovapatakzik. álom
