Irodalmi Szemle, 1975

1975/5 - HAZAI VÁLÓSÁG - Zalabai Zsigmond: Történelem — szélárnyékban

központi faluja volt. Orvosi rendelővel, ruha- és cipőbolttal, szénteleppel, vasútállomással. A hatvanas évek elején, a területi átszervezések után mindez lassacskán egy új központba, Ipolyszakállasra vándorolt át, s ia falum fejlődése megakadt. Tempót vesztett építkezésben is, szépítkezésben is. Ezért Örül a nép most az új járdának. Bizakodva említik, hogy a hnb új elnöke nagy lendülettel, komoly tervekkel kezdte a munkáját. Művelődési otthont Is tervez, nagyot, kétszáz férőhelyeset, amelybe ellátogathatnak a MATESZ színészei is!

Járom a falut, a falumat. Az Alvégen, a templom és az egykori „vár” környékén, a Suttyómnak nevezett falurészben nemritkán elhagyott porták, roskadófélben levő épületek, üres udvarok fogadnak. Ez itt a község legtörténelmibb része, az egykori településmag. Lévai Cseh, Osztroviczi, Széchényi Simon, Axamit és a többiek, ha egyál talán jártak a birtokukon, a falunak ebben a részében kellett hogy megforduljanak. Szinte sajnálom, hogy nem láthatok bele a múltba. Nincs hatalmiam, hogy felidézzem a falum akkori képét. Vajon milyen lehetett? A templom és a földvár körül aprócska jobbágyporták, sár-fészkek. Tiborcok elevenednek meg, „Paztuh” jobbágyai: Bolec, Keseleud, Mysin, Ragydi, Wroc, Wsudyn, és sorolhatnám még a többieket.

A föltételezett jobbágyporták helyén jóval kevesebb az új ház, mint a község más pontján. Van abban valami szimbolikus, ahogy a falum mozog: a szűk, árnyékos Sjity tyomból kiitörve, tágasabb, naposabb térségen terjeszkedik. A vasútállomással szemközt, a szőlőhegyek alatti lapályön az utóbbi húsz évben egy teljesen új falurész épült. Somorja: kicsiben — mondom magamban az új házakra és a járdára gondolva, és eltű nődöm, hogy oííhoni és iffhoni képek olykor-olykor ki is egészíthetik egymást.

Huszonhét éves vagyok.

Huszonhét éves: három évvel fiatalabb tehát, mint a felszabadulás, s egyidős a nekünk, szlovákiai magyaroknak oly jelentős második felszabadulással, 48 februárjával. A 48 előtti évtized történelmi sorsfordulóiról személyes emlékeim nincsenek; nem érezteti világviharok szelét, világégések döbbenetét, világrengések félelmeit. Egyszerűen: beie- születtem egy társadalomba, amely elé a szocialista jelző kívánkozik; gondom ha volt, csak annyi, hogy a falum ütött-kopott iskolapadjaiból indulva, otthonosan érezzem magam előbb a gimnáziumban, majd a bölcsészkar előadótermében is. Szerszámaim: toll, ceruza, törlőgumi (erre van a leginkább szükség), írógép, papír.

A férfiveszedelemre: a házasság fölszentelt intézményére sem lehet panaszom. A feleségem nagyszerű élettárs; két gyermekem —- az ötéves Enikő s a két és fél éves Attila

— közül az egyik kedvesebb, mint a másik. Fedél is került a fejünk fölé: háromszobás szövetkezeti lakásom van; apámnak köszönhetően még csak kölcsön se nyomasztja miatta a szívemet. Vagyok, élek, becsülöm az élet apró örömeit, szeretem a szerkesztői munkát. . ;

Történelem szélárnyékban -— ennyi, az életem.

Történelem szélárnyékban? • ,

Képeket látok, hallok hangokat, gyereklelkembe hullott történeteket, melyek számomra inkább jelentették a mesét, mint a sorsformáló valóság eseményeit. Gyűlnek, zúgnak, összeverődnek, kavarognak egy megbolydult — megbolygatott — világ hangjai, képei;

,, egy fénykép, rajta két szép fiatal nő; az egyik az anyám, a másik egy lengyel lány, Krisztina, ha jól emlékszem; az Ipoly mellett még béke van, a Visztulától niár futni kell, menekíteni a csupasz életet...

.,. jaj, amikor a Garam mellett megállt a front, kiürítették az egész falut, a hegyek közé, Kemencére menekültünk

... tizenhat-tizenhét évesen annyi halottat láttam, fiam, annyi halott katonát, ameny- nyit te, kívánom, életedben se láss...

... Pelsöcről jártak hozzánk szlovák aratók, évről évre ugyanaz a család, mondhatom, becsültük őket, már-már rokoni volt a kapcsolatunk ...

... egy Brünn melletti munkatábor ejnblémája: zubbonyról lefejtett vászondarab, komor fekete számjegyek ...