Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - Andrej Antonovics Grecsko: Prága hiv
lésre hívták fel a lakosságot. 12 óra 30 perckor Prága épületein csehszlovák és szövetséges zászlók lengtek. A felkelők német fegyvereket szereztek, és néhány ágyút is zsákmányoltak. A Cseh Nemzeti Tanács a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontja kassai kormányának nevében felhívást adott ki, amelyben közzé tette, hogy megszünteti a protektorátust, és kezébe vesz minden hatalmat a cseh országrészekben. Rádió útján ultimátumként közölte a német csapatokkal, hogy azonnal és feltétel nélkül kapitulálniuk kell, mivel a protektorátus megszűnt, és Csehszlovákia iterületének nagy része a nép kezében van. A prágai némeit helyőrséget elszigetelték. A kommunisták kezdeményezésére a Cseh Nemzeti Tanács barikádok építésére szólította fel a prágaiakat. A főváros utcáin rövidesen 1600 barikád emelkedett, s ezeket több mint 30 000 ember védelmezte. A németek azonban erősítést vártak, s folytatták az ellenállást. A német hadvezetőség a „Mitte” hadseregcsoportból küldött csapatokat Prágába a felkelés leverésére. Ilyen volt a helyzet, amikor a prágai rádió az alábbi felhívással fordult a szövetségesekhez: „Felhívás a szövetséges haderőkhöz! Segítsetek!... Prágát német harckocsik és repülőgépek fenyegetik .. . Küldjetek segítségünkre harckocsikat és repülőgépeket! ... Segítsetek Prágát megvédenünk! Ne tűrjétek, hogy Prágát elpusztítsák!”7 Május 6-án reggel röviddel 5 óra után orosz nyelven sugározták a segélykérést, közvetlenül a 4. ukrán front csapataihoz fordulva: „Küldjetek harckocsikat, repülőgépeket, küldjetek ejtőernyősöket! A csapatledobás a Vinohrady városrészben levő Olšany-i temetőben valósítható meg. A leszállás helyének jelzése: háromszög.”8 Május 6-án este legálisan megjelent a Rudé právo című lap. Az első oldalon közölte a párt központi bizottságának felhívását: „Kommunisták! Mutassátok meg, hogy éppolyan lelkesek, kitartók, bátrak, leleményesek vagytok a nyílt harcban, mint amilyenek voltaitok a Gestapo szörnyetegeivel vívott hatéves ádáz küzdelemben. Legyetek mindenütt a legjobbak közt is a legderekabbak, s vigyének diadalra a zászlót, amelyet sok ezer elvtársatok vére öntözött. A bolsevik párt vasfegyelme és a testvéri Vörös Hadsereg lelkesedése a ti fényes példátok. Fel a végső küzdelemre, a szabad demokratikus Csehszlovák Köztársaságért!”9 Schörner megértette, micsoda veszélyt jelent a német csapatok hátában kitört fegyveres felkelés, s még aznap kiadta a parancsot: „A prágai felkelést azonnal fel kell számolni! Prágát feltétlenül vissza kell szerezni német kézbe!”10 Megindultak a főváros felé a hitleri haderő egységei: észak felől a „Reich” SS harckocsi-hadosztály, kelet belől a „Wiking” SS harckocsi-hadosztály, délről pedig a „Reich” hadosztály egy megerősített ezrede vonult a főváros ellen. A felkelőkre nehéz küzdelem várt, reguláris fasiszta katonasággal kellett felvenniük a harcot. Az az elhatározás, hogy megsegítjük a prágai felkelőket, volt a fő oka, amiért a május 7-ére tervezett szovjet támadás már egy teljes nappal korábban megindult. A prágai támadó hadművelet általános terve a legfőbb hadvezetőség főhadiszállásán május első napjaiban jött létre, s akkor adták ki a szükséges utasításokat is. Ügy tervezték, hogy a „Mitte” hadseregcsoport szétzúzására kihasználják az 1. és a 2. ukrán front előnyös helyzetét, ezek ugyanis bekerítéssel fenyegették a német seregeket. A szovjet hadseregnek az volt a feladata, hogy két erélyes átkaroló támadással körülzárja a csoport fő erőit, s így felszabadítsa Prágát. Az egyik támadást az 1. ukrán front jobbszárnyát alkotó csapatoknak kellett végrehajtaniuk a Drezdától északnyugatra levő térségből, a másikat a 2. ukrán front csapatainak a Brnótól délre fekvő térségből. E frontok csapatainak egy részét arra jelölték ki, hogy külső körülzáró frontoi alkossanak, és a Karlove Vary—Plzeň—České Budéjovice vonalon egyesüljenek az amerikai csapatokkal. Egyidejűleg kelet felől a 4. ukrán frontnak kellett támadnia, hogy az ellenség összevont erőit minél hamarabb szétzúzzák, és megadásra kényszerítsék. 7 V. Ježek: Voláme všechny (Mindenkit hívunk), Praha, I960, 127. 1. 8 Uo., 104. 1. ä Rudé právo, 1945. május 6. 10 Isztorija Csehoszlovakil (Csehszlovákia története), III. köt., Moszkva, 1960, 373. 1.
