Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Mácza Mihály: Az 1929—1933-as évek világgazdasági válságának szociális hatása Komáromban és vidékén
kénytelen volt megnyitni, hogy a város ellátatlan munkanélkülijeit legalább az éhhaláltól megóvja. A népkonyhán naponta kiosztott ebédek számából következtetni lehet a fokozódó ínségre: 1929—1930 telén 200—220, 1931 februárjában 770—780, 1931 decemberében 1300, 1932—1933 telén átlagosan 1000 ebédet osztottak ki naponta.37 1933 decemberében a népkonyhát pénzhiány miatt nem tudták megnyitni, 1934 január elején társadalmi gyűjtés segítségével mégis megnyitották és napi 1200—1300 ebédet osztottak. A munkanélküliek gyermekei számára a társadalmi gyűjtésre alapozó Népjóléti Központ osztott ingyenesen ebédet és ruházatot. Mindez azonban elégtelennek bizonyult. A községi elemi iskola igazgatója 1932 decemberében a diákok számára kért segélyt indokolva írja: „Iskolánknak jelenleg 980 tanulója van, akiknek a háromnegyed része a legszegényebb néposztály gyermekei közül kerül ki. A keresetnélküli családok gyermekeiket a legszükségesebb ruhadarabokkal sem képesek ellátni. így fázva, a hidegtől megder- medten érkeznek az iskolába, vagy pedig cipő és ruhahiány miatt nem képes a tanuló az iskolát látogatni. Egyes jótékony intézmények, valamint a város, felismerve a nehéz helyzetet, igyekezett a szegénysorsú gyermekeken segíteni, de ez csak részbeni segítség volt, még sok tanulónknak sürgős segítségre lenne szüksége — sajnos azonban az összes ' segítő források kiapadtak.”38 A szlovák tannyelvű polgári iskola igazgatósága segélykérelmében megemlíti, hogy a 150 szegény diák közül tíznek végképp nincs inge, 12 harisnya nélkül, rongyos cipőben, többen kabát, sapka és sál nélkül járnak iskolába (decemberben).39 Az óriási nyomort és munkanélküliséget a város vezetősége a közmunkák és segélyek mellett a munkások külföldi szerződtetésével is megkísérelte csökkenteni. Még a válság első évében Csizmazia György szociáldemokrata polgármester közbenjárására az Országos Hivatal munkaközvetítőjén keresztül 99 munkást szerződtettek mezőgazdasági munkákra Franciaországba, akik 1930 augusztusában el is utaztak. Ott azonban olyan kíméletlen viszonyok között kellett dolgozniuk, hogy többségük még a szerződés letelte előtt visszatért.40 A nyomor enyhítését célzó intézkedések eredménytelenségét és a város munkanélkülijeinek kétségbeejtő helyzetét a komáromi járási főnök is kénytelen beismerni, aki a Közmunkaügyi Minisztériumnak 1932-ben többek között a következőket jelenti: „A keresetnélküli munkások nagyrésze jelenleg a szó szoros értelmében éhezik, mert többségük már tavalytól nem jutott munkához. A segélyek, amelyeket a munkanélkülieknek az itteni hivatal az állami élelmezési akció keretében juttat, járási viszonylatban havi 45 000 Kö-t tesznek ki, ebből Komáromra 20 000 Kö esik, ami igen kevés. Komárom városa és a járás eszközei kimerültek, mivel egész télen át kénytelenek voltak a munkanélkülieket támogatni. A munkanélküliek családjaikkal együtt 5000 lelket számlálnak ... A kereskedők már nem adnak a munkásságnak hitelbe semmit, mert maguk is mindannyian eladósodtak.”41 A válság az állami alkalmazottakat is érintette. A Pénzügyminisztérium 1933. január 1-től jövedelmük nagyságától függően 5—15 százalékkal csökkentette bérüket.42 Komárom város az 1933-as év második felében rossz pénzügyi helyzete miatt már csak késve és rendszertelenül tudta fizetni alkalmazottait.43 A fokozódó nyomor következményeként szaporodtak az öngyilkosságok, egyre több a betörés és lopás. A nyomortanyákra szoruló munkanélküli családok körében terjednek a betegségek. A hivatalos orvosi jelentés alapján Csallóközben 1929-hez viszonyítva 1930-ban 13 százalékkal, 1931-ben 15 százalékkal nőtt a tüdőbajra elhalálozottak száma.44 A kétségbeejtő szociális viszonyok forradalmasították a dolgozók széles tömegeit, a világgazdasági válság idején az osztályharc Komáromban és vidékén is kiéleződött. 37 OA Komárno, fond OÚK 94/1931 adm.; Komáromi Lapok, 53. évf. 3. sz., 54. évf. 4. sz. 38 Dunamenti Múzeum, újkori gyűjtemény III. — 2122/97 sz. 39 OA Komárno, fond OŰK 22779/1931 adm. 40 Komáromi Lapok, 51. évf. 89., 115. sz. 41 OA Komárno, fond OŰK 6462/1932 adm. 42 OA Komárno, fond OŰK 2055/1933 adm. 43 Dunamenti Múzeum, újkori gyűjtemény III. — 2122/92 sz. — A Komáromi polgármester 1933. nov. 25-i kérvénye a Belügyminisztérium I. ügyosztályához 44 Dunamenti Múzeum, újkori gyűjtemény 2122/XXIII. sz.
