Irodalmi Szemle, 1975

1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Kecskés László: A Komárom környéki halászat

„Te övedző nem törő,

Gúzs nem szakajtó,

Alattság után nem futamodó,

Huncut akasztójára való Bestekurajia!

Prépusórán van egy nagy fa.

A fa alatt egy nagy kü.

A kű alatt egy bagó:

Az bökje a ... fejedet.

Úgy legyen!”62

A vers utolsó sorával egyidejűleg a mester a tálban levő vizet az apród nyakába zúdította, majd a kaviccsal igyekezett alaposan megdörgölni a fiatal halász feje búbját. Ebben a műveletében igyekeztek őt akadályozni a körösztanyák, kendőjükkel védve az avatandó fejét.

A szertartás ezzel véget ért, az apród halásszá lett. Az avatást halvacsora követte. A halászlé behozatalánál a szakács a következőket mondotta:

„Ez a kis halacska Vízben szokott úszni;

Fog is erre osztán Az borocska csúszni,”33

Az ízletes ételek fogyasztása közben meg-megemelték a borospoharat és elhangzott a jellegzetes komáromi köszöntő:

„Énekes Pallósnak jól tanult muzsikája,

Ártatjában felkerült Miseros sipjával,

Sipolós, trombitás!

Most nem iskolában vagyunk Midotnitási Licet — én nem vagyok Talleus Cziczerú.

Vagy ékes versemmel dicsekedő Néró.

Hangos nyelvvel biró,

Zengedező kijó,

Mégis mindazáltal Van az örömmondó,

Mert nékünk tettek ki vig halász napokat,

Kivált hogyha fogtunk szép, derék pontyokat,

Sütöttünk es rétest Pláczem — placzentákat;

Én reménységemben, én is lapos táskát Készítettem biztonban egy nyárson sült halacskát,

Hogy megtöltse uram megéhezett gyomrát,

Én kis fölemüle azért hangičsálok Hogy most már egy kis bort iszok.

jóllehet mindenek gyászba borultanak Fáknak levelei földre lehulltanak, sokan, kik azelőtt életben voltanak, Meghaltak, a sírba elszállottanak,

De Isten kegyesen tekint le ez házra, Nincs semmi változás halászok napjára, Nem fogta be bánatnak homálya,

62 Uo. 454. old.

63 Uo. 454. old.