Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Dunajovec, Jozej: Hajók, hajógyárak, révkalauzok
a csatornán, s a fenti időtartam kétharmadára, hogy a csatorna kijáratán átjusson. A harmadik forradalmi lépésnek azt a pillanatot tekinthetjük, amikor az új Vaskapu-csatornán, a Duna 943. kilométerén keresztülúszott a Dinara nevű jugoszláv hajó, utána pedig a csehszlovák Darkov és Kysuca is. Az itt épült Derdao vízierőmű azóta nagyon hatásos hajózási lehetőségeket biztosít a Dunán. Et öl u naptól megszűnik a hajók gyakorlott révkalauzok általi kötelező vezetése is, és csaknem a háromszorosára növekszik a vontatóhajók horderejének kihasználása, s a csatornák felvonőteknőiben éjjel-nappal szabad a közlekedés. A negyedik forradalmi lépésre egyelőre még várnunk kell. Megvalósulása a Duna Pozsony alatti, második legveszélyesebb szakaszának felszámolását jelenti majd. Vasútvonalaink sűrű hálózata — ami még az Osztrák—Magyar Monarchia öröksége —, mintha egy teljesen szárazföldi állam tudatát szuggerálta volna belénk. Csupán ezzel indokolható az az áldatlan állapot, hogy még mindig nem használjuk ki kellő mértékben vízi közlekedésre két nagy folyónkat; a Dunát és az Elbát, de például a Vág, a Garam vagy a Morva alsó szakaszait sem, pedig legalább tucatnyi ipari központot kapcsolhatnának össze a Dunával. Mivel a Duna évente csak egy-két hónapra fagy be, távlatilag az Ai- és Felső Dunán tervezett vízierőművek megvalósulása után egész az Északi-tengerig szabad út nyílik majd előtte, s így Pozsony és Komárom, e két fontos ipari központ a jövőben sokkal nagyobb mértékben tudna bekapcsolódni Európa kereskedelmi életébe. Sőt, további ilyen központok létesülhetnének a Duna mellékfolyóinak alsó szakaszain is. Hiszen a már tervrajzokban szereplő vízierőművek Pozsonyban például a 2000 tonna hordképességű hajók kikötésének lehetőségével is számolnak. Egy ilyen hajó 4—5 nap alatt ér le Pozsonyból a Fekete-tengerig, vissza pedig 9—12 nap alatt teszi meg ezt az utat. Mindkét kikötőnk megfelelő gépi rakodófelszereléssel van ellátva, de Pozsonyban ma már ■egy olyan 250 tonna teherbírású rakodódarunk is van, ami a konténerek átrakására is alkalmas. Egész nemzetgazdaságunkra váró feladat ezért — éppen az ország déli részeinek ipari fejlődésével kapcsolatban, s különös tekintettel a vízi közlekedés világszerte tapasztalható korszerűsödésére — a hazai kikötők, vízi közlekedési eszközeink és a vízierőművek problémáinak mielőbbi megoldása. Mindezekről egy véletlen elémhozta társsal — egy halásszal beszélgettem. Egy kis iiajócskában ültünk, és a dunai holtágak vizét szeltük. Már nem emlékszem a társam nevére, de tudom, hogy Kolozsnémáról származik, és valamikor révkalauz volt a Dunán. Ma már hajóradar végzi ezt a feladatot, a veszélyes gázlókat pedig bólyákkal jelölték meg. De abban az időben, amikor Komáromtól Pozsonyig még ő kísérte a Dunán közlekedő hajókat, a révkalauzság nagyon fontos foglalkozás volt. A folyónak ezen a szakaszán, kilométerről kilométerre, valamennyi hajóroncsról tudott, és persze az összes kanyart is ismerte. Ott állt a kormányos vagy a hajóskapitány mellett, hogy mindenre figyelmeztetve őket, biztonságosan vezesse a hajót. Ha a hajók szerencsésen akartak végighaladni ezen a szakaszon, Komáromban mindig a fedélzetükre vettek egy-egy révkalauzt, akiknek úgyszólván mindegyike Kolozsnémáról származott. Ebben a községben ma is van még egy egész utca, ahol csak a révkalauzok vagy a kormányosok, hajóskapitányok meg más világot járt hajósok házai állnak. Fiatal éveiket a hajókon teljesített szolgálattal töltötték, de nyugdíjazásuk előtt — mintha ez valami íratlan dunai törvény lenne — mindegyikük sorra idejött, hogy fészket rakjon, rendbe tegye és ellássa a gazdaságot; kissé későn, ám mégis megnősüljön és gyerekeket neveljen. Az életük során megesett történetekkel együtt ide, a Duna mellé gyülekeztek. Itt a folyó közelében úgy érzik magukat, mintha egy jő társaságban lennének. Ha értesz és beszélni is tudsz a folyó nyelvén, te is nagyon jól ■erezheted itt magadat. Az idős férfiak házaik előteréből régen csupán a tovahaladó hajók kéményeit látták. Bár az ilyen propellerekből ma már egyre kevesebb jár a Dunán, és helyükbe a korszerű, kémény nélküli hajók léptek, az egykori révkalauzok mégis egyre nagyobb, szinte a fedélzetig nyúló darabot látnak a hajókból. A Duna évről évre három centiméternyi új homok- meg kavicsréteget hord kérlelhetetlenül a folyam medrének fenekére, s ezzel a három centiméterrel folyvást magasodik és veszélyesebbé válik a szintje. A gabona belyén nádas ring, egyre tovább kell fejleszteni a csallóközi vízelvezető csatornák már amúgy is sűrű hálózatát, emelni kell a töltéseket, és így tovább, és így tovább. De ezek L
