Irodalmi Szemle, 1975
1975/2 - FIGYELŐ - Mihálik, Vojtech: A képek vándorlásának tanulságai
ban, mert nyoma sem található benne a bajbókolásnak és sznobizmusnak, és mert nem kívánta olcsó szenzációkkal magára vonni a figyelmet. A modern szlovák festészet alapozó nemzedékébe kétségkívül sorolhatók erős és kifejező alkotóegyéniségek. Tanultak, és elsajátították világból érkező és a hazai hatásokat, de eredetiségük abban rejlik, hogy a külső hatásokat föl tudják használni a saját festői látásmód élesebbé tételére, továbbá a hazai és népművészeti hagyományok fölfrissítésére, és hogy tárgyi világuk, témájuk, rapszódi- kus és lírai vallomásuk a szlovák nép életéhez és a munkájához, szociális feltételeihez s a természettel való mindennapi kapcsolatához kötődik. Ez eleven művészet és sok tanulságot tartogat jelenünk számára is. Mindenekelőtt a mi alkotóművészetünkben nem ártana több egészséges öntudat. Ha a társadalmi mozgás tudományos ismeretére támaszkodunk, ha a mai világ el- elentéteit osztályszempontokből nézzük, egyszóval ha elkötelezett művészetről beszélünk, olyan mintha ugyanezzel az indulattal a legmagasabb szintű, a korhoz felemelkedő művészetet követelnénk, amelyben nem tűrjük a tartalmatlan kozmopolitizmust, sem az elefántcsonttoronyba való menekülést, sem a középszerű aktuális témákkal nyerészkedő iparosmunkát. Azok az emberek, akik a szocialista realizmusbó'i rémet csinálnak, jól tudják, miért teszik. Tudják, hogy amennyivel szilárdabb a szocialista művész polgári helyzete, annál jobban kitágítja alkotó szabadságának terét. Ezért hangsúlyozzuk a művészetnek aktív részvételét a mi társadalmunk sorsában, a ma embere érzéseinek és gondolkodásának formálásában. A művésznek ezt bizonyítania nem lehet közömbös; ha tüzet akar bennünk gyújtani, önmagának is égnie kell. A szocialista realizmus módszere csak ezek után teszi számára lehetővé az élet igazságának megragadását a maga sokféleségében, forradalmi irányultságában, annak az igazságnak, amely nem merev és örök időre adott, hanem dialektikus és dinamikus. A legagresszívebb alkotómódszerek ilyetén fölfogása mellett a művésznek nemcsak útkereső lehetősége, de egyenesen kötelessége keresni és bejárni az alkotói kísérletek és a fantázia útjait. De az alkotónak sohasem szabad megfeledkeznie gyökereiről, a mindennapok munkásembereihez való kötődésről, akik számára a vezető szempontokat s témákat nyújtják. Ha a külföld elismerésére vágyik, kínálja csak a divatos tucatárut, amelyből ott is elég van. Vagy inkább emlékezzen az egyszerű, füvelgető libákra. Vojtech Mihálik
